Több mint nyolcvan évesen is táncra perdültek

A környei táncosokkal utazott testvéregyüttesük, a felvidéki Szalkai Rikkancsok négy tagja is. Az utazás célja Visa tánchagyományának megismerése, valamint a még élő hagyományőrzők felkutatása, meglátogatása volt. Az utazó táncosoknak hatalmas élményekben lehetett része az ottani hagyományőrzőnek, László Leventének köszönhetően.

Az első nap meglátogattak egy bivalycsordát, ahol még frissen fejt tejet is kóstolgathattak, majd délután megkezdődött a szakmai munka: a visai táncok tanulása. A cél az volt, hogy másnak, az első élőzenés bálban már táncolni is tudjanak. 

Másnap folytatódott a tánctanulás, s meglátogatta őket Chira Péter. A 86 éves bácsi bottal, óvatosan lépkedve érkezett. Fél órát mesélt a visai hagyományokról. Amikor megszólalt a zene, a környei csoport legnagyobb meglepetésére felállt, és évtizedeket fiatalodva táncoltatta meg a környei együttes művészeti vezetőjét. Délután a 86 éves László Annus nénit érkezett látogatóba, aki ’rikóttozásokat’, tánchoz való csujjogatásokat tanított a hazai táncosoknak.

Kirándulásra is volt idejük. Mezőség egyik legkülönlegesebb falujába, Székre látogattak. Hosszasan beszéltek az egykori mezőváros hagyományairól, azok folyamatos eltűnéséről. Délután a bonchidai kastélyt látogatták meg, amelyet évtizedek óta aprópénzből próbálnak helyrehozni, felújítani. Végül megcsodálták a hat éve elhunyt Kallós Zoltán alapítványának felbecsülhetetlen értékű gyűjteményét. Miután visszaértek Visába, meghódították a faluba benyúló ’Csíki hegyet’, ahonnan a temető felé fordulva, elhunyt adatközlőinknek énekeltünk, hálánk jeléül.

A következő nap is tánctanulással telt. Újabb meglepetésvendégünk Fodor Árpád, 81 éves hagyományőrző volt. Mindvégig azt mondogatta, hogy már nem táncol, ám amikor megszólalt a zene, felállt, és megmutatta híres táncát, amelyben egyszerre két lányt forgat. Délután megkóstolhattuk a visai specialitást, a palanyecet, ismertebb nevén langallót. Délután a lovaskocsizás közben betértek a híres táncos párhoz, Fodor ’Selyem’ Jánoshoz és feleségéhez, Fodor Erzsihez. Újabb történetekkel gazdagodtak az egy órás beszélgetés végén népdalokat is énekeltek. Sajnos ők már nem tudtak táncra perdülni.

Az esti bálba a szamosújvári Bagó Banda muzsikált. Megbizonyosodhattak róla, hogy még a fiatalabbak körül is tudnak többen táncolni. 

Utolsó napon megtekintették a visai református templomot, a toronyból meghallgatták a déli harangszót, ezt követően megmászták a Bagentás hegyet, ahonnan az eső hozta le a környei csapatot. A hazaindulás előtti órákat Kolozsváron töltötték, ahol meglátogatták Mátyás király szülőházát, híres lovasszobrát, valamint a templomot. Végül megcsodálták a fellegvárról letekintve Kolozsvárt.