Nagyon köszönöm!

Tatabánya egyik lakótelepén vártam a taxit. Szokásos módon vettem a kisboltban ásványvizet, majd várakoztam. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy odaszalad hozzám egy tíz- vagy tizenkét éves fiatalember, aki átnyújt nekem szedett pici virágokból pár szálat. Bevallom, nagyon meglepődtem hirtelen, de közben meg figyeltem Őt, aki annyit mondott, ahogy a virágot tartotta kezében: „Boldog húsvéti ünnepeket kívánok Önnek!” Majd visszaszaladt a testvéréhez és a szüleihez, közben azért hátranézett rám. Rám, aki meg mosolygott, és csak annyit tudott mondani nagy zavarában és a könnyeit elfojtva, hogy: Nagyon köszönöm!