Tomka Emil Emléktúra: világháborús hős emlékére túráznak a Vértesben

A március 17-én, 8.30 órakor indul Csákányosról, és ide is tér vissza a csoport, amelynek tagjait a túrára korabeli egyenruhákba öltözött hagyományőrzők is elkísérik, valamint Tomka Emil családja, Marjay Tamás huszárhadnagy, Tiszti Arany Vitézségi éremmel kitüntetett hős unokája is.

Nemes tomkaházi és folkusfalvi Tomka Emil 1903. január 2-án született Budapesten. Édesapja kultuszminisztériumi műszaki tanácsos, édesanyja szamosújvári-némethi Dániel Margit, Kiss Ernő aradi vértanú honvédtábornok unokája. 1944. június 11-én, s a fronton vette át a 2/I. huszárosztály parancsnokságát. 1944. július 1-jén léptették elő alezredessé. 

Amerikai fogságba esett a huszárhadosztállyal 1945. május 5-én, ahonnan szeptemberben tért haza. A harctéren több kitüntetésben is részesült. 1947. május 17-én B-listázták (nyugállományba helyezték). Ezek után feleségével és két gyermekével előbb Szentmártonkátán élt, 1950-től pedig Gödön vasesztergályosként dolgozott. 1958-ban mint volt ludovikás tisztet lefokozták. Tomka Emil 1977. január 23-án hunyt el Gödön.

A huszárhadosztály elesettjeinek sírjai viszonylag kis számban találhatók meg a térség falvainak temetőiben, illetve a Vértest övező erdőkben. A Gánton, Kápolnapusztán, Kőhányáson, Majkon, Vérteskozmán, Csákányos-pusztán, Körtvélyesen, Kapberek-pusztán, Csákváron található sírok árulkodnak csupán arról, hogy a huszárság itt fejezte be a haza védelmében utolsó hősies harcait.

Tomka Emil így írt Harctéri naplójában:
„Ha egyszer évtizedek múltával el fogják olvasni ezt az írást, az akkori generáció nehezen fogja megérteni lelkiállapotunkat, amiben mi 1944 őszén éltünk. Ez természetes is, mivel a háború utáni nemzedék szeme elől eltakarták a valóság legnagyobb részét és amit megmutattak, mindig erősen tendenciózusos formában adták elő. (...) a lakott területeink szőnyegbombázásairól, a katyni tömegsírokról, no meg az orosz táborokban sínylődő sok ezer magyar szenvedéséről, éhhaláláról – a feldúlt sok magyar családi tűzhelyről, a férj karjaiból kitépett feleség – és a harctéren küzdő katona otthon maradt arájának meggyalázásáról némán hallgat a krónika. Pedig a mi lelkiállapotunkat éppen ezeknek a cselekedeteknek a közvetlen szemlélete hangolta, és mivel ezeknek a cselekményeknek hajtórugóját is a mienkével összeegyeztethetetlen világnézet termelte, megszilárdult bennünk a meggyőződés, hogy itt két világ ütközött össze egymással (...) Ez a szellem adott újabb erkölcsi erőt arra, hogy Istennek tett eskünkhöz híven, az ősi magyar címerrel díszített zászlók alatt, az utolsó lövedékig védjük ezt a vérrel áztatott magyar hazánkat.” - olvasható a feol.hu webhelyen.