Kevesebb a béka Tatán

Felállította a kétéltűterelő rendszerüket a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME), Komárom-Esztergom megyei csoportja. Idén azonban a megszokottakhoz képest eggyel kevesebb helyszínen volt szükség a munkájukra. Tardoson, Tarjánban és Bakonyszombathelyen kerültek ki a hálók. Tatára ezúttal nem kellett a békák számára terelőt építeni.

− Fájó szívvel, de sajnos a tatai helyszínen nem építettünk terelőket a békák eltűnése miatt. A kezdeti 1500 példányról tavalyi évben 24-re zsugorodott az állomány, így 16 év után először idén itt nem végzünk aktív természetvédelmi munkát − árulta el Csonka Péter, az egyesület helyi csoportjának elnöke. Hozzátette: csaknem harmincan vettek részt a munkában. 

A békák eltűnésének kiváltó oka összetett, jót biztos nem jelent 

− Az elsődleges a klímaváltozás lehet. Az enyhe telek nem segítik a sikeres hibernációt, áttelelést. Továbbá vizeink hasznosítása, szennyezése, a hormonkészítmények, gázolás a Fekete úton, a tóparti sétányon, szándékos pusztítások, az aszály és kisvizek megszűnése, a villámárvizek, a szúnyoggyérítés, a területi igénybevételek, az erdőterületek bolygatása mind hozzájárult a folyamathoz. Síkvidéken, szárazabb adottság mellett már nagyon látható a kétéltűek állományának csökkenése – magyarázta a természetvédő.

Csonka Péter a Kemma.hu-nak korábban elmondta, hogy az eltelt 10-15 év tapasztalatai alapján néhány kétéltűfaj bizonyos régiókban a közvetlen kipusztulás szélére sodródott. Ez pedig ökológiai veszélyre figyelmeztethet.

− A kétéltűek indikátor, azaz jelző fajok: jól és gyorsan jelzik a környezeti változásokat. Vagyis eltűnésükkel figyelmeztetnek bennünket, hogy az adott régióban az emberi életre is veszélyt jelentő folyamatok zajlanak – figyelmeztetett a természetvédő, aki szerint fontos lenne még most lépni. Ezért is építik meg minden kora tavasszal a terelőrendszert.

A mentést egyébként még 2009-ben kezdte a csapat. A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság aktivistái és munkatársai végzik a szakmai munkát, míg Ácsteszéren eszközökkel és szakmai tapasztalatunkkal segítik a helyi iskolások, aktivisták munkáját. 

− A kétéltűek vonulásának kezdete előtt, kora tavasszal önkénteseinkkel a közút mellett terelőrendszert építünk ki. Az erős, 50 centiméter magas, sűrű szövésű terelőhálókat leássuk, és karókkal biztosítjuk. A terelőhálót tűzőgéppel a karókhoz rögzítjük. A gyűjtő vödröket az éjszaka a terelőrendszerhez érkező állatok ideiglenes fogságba ejtéséhez a terelő erdő felőli oldalára, nagyon szorosan a hálóhoz a földbe ássuk úgy, hogy a közlekedő állatok beleessenek. A vödröket egymástól maximum 12-15 méterre tesszük − magyarázta a természetvédő.

A mentést, vagyis a terelőrendszer ellenőrzését, a kétéltűek összegyűjtését, és az úton való átszállítását a vonulási időben minden kora reggel és este, naplemente után végzik.

− Kézzel, egyesével óvatosan helyezzük át a kétéltűeket egy szállító vödörbe. Ebbe a tevékenységbe vonjuk be elsősorban az alsó tagozatos iskolásokat, óvodásokat. A határozásra és számolásra ekkor kerítünk sort. A gyűjtés során rögzítjük az állatok faj és egyedszámát is. A vonulás végeztével a terelőrendszert lebontjuk, hogy később az állatok szabad mozgását ne akadályozzuk - tette hozzá az elnök. Az elmúlt 15 év alatt közel 100 ezer kétéltűt és hüllőt segítettek át a szaporodó helyekre.

Rigó Balázs alpolgármestertől megtudtuk, hogy a békák nem tűntek el teljesen Tatáról, ugyanis a kirándulók több helyen is találkozhatnak velük.  További részleteket hamarosan.