Szívből segít az embereknek a kitüntetett komáromi mentődolgozó

Az Otthonunk Komárom készített egy videós riportot a kitüntetett mentőtechnikussal, amit megosztottak közösség oldalukon is. Az interjúban azt szerették volna megtudni Istvántól, hogy mit is csinál egy mentőtechnikus. 

– Az elsődleges feladatuk, hogy ápoljanak, és gépkocsit vezessenek. Én az ápolós feladatot jobban szeretem, nagyon szeretem a kihívásokat, nagyon szeretek embereken segíteni és ezért ezt a feladatkört jobban a szívemhez közelebbinek tartom – árulta el a kitüntetett mentőtechnikus, aki azt is elárulta, hogy hogyan is lett belőle mentős.

– Több, mint húsz évvel ezelőtt egy búvárkodás kapcsán összeismerkedtem egy akkori amatőr mentős csapattal, akikkel komoly kapcsolatunk lett. És ma már elmondhatom, hogy kilenc fővel vagyunk a Forma 2 motorcsónak szövetségnek a vízimentői. Magyarországon is van jó pár munkánk. Tulajdonképpen ez az ami engem motivált, hogy én is mentős lehessek. Aztán végül hat évvel ezelőtt jött a gondolat, hogy az akkori állomásvezetőt megkerestem, aki jószívvel fogadott – mesélt a kezdetekről István, aki gépkocsivezetőként kezdte.

– Mivel az ápolási munkáknál egy gépkocsi vezető is kiveszi a részét és a feladatokat osztott csapatmunkában végezzük, másfél év után gondoltam azt, hogy nekem ezt tudnom kell, így beiratkoztam egy iskolába. Ennek most már három éve, most pedig egy újabb iskolát kezdtem el, ez egy általános ápolói képzettséget fog adni, hogy a kórházban is tudjak segíteni – magyarázta a mentős, akinek hatalmas büszkeség volt, hogy ilyen nagy idő alatt megkapta ezt a címet. 

– Nagyon sok jó, felkészült ember van a mentőszolgálatnál. Kiemelném a mi mentőállomásunk tisztjeit, akiktől nagyon sok segítséget kaptam mind állomás szinten kollégaként, mind tanáromként. Ez egy csapatmunka. Ők jöttek, segítettek, támogattak, a mai napig segítenek. Úgy érzem, hogy miattuk lettem olyan amilyen vagyok – köszönte meg társainak a segítséget István. 

A mentőtechnikus szerint a kitüntető címet a pandémia alatt végzett munkája miatt vehette át. 

– A négy évvel ezelőtti időszakra vezethető vissza. Amikor a pandémia kezdődött kőkeményen belelendültünk a munkánkba.

– A komáromi mentőállomásról rengeteget jártunk Budapestre és ott szintén adtuk a 24 órás szolgálatokat gyűjtőfuvarozással, a covidos betegeket próbálták összegyűjteni és a kórházba szállítani őket. Mint kezdő mentőápoló voltam a helyszínen és nagyon szomorú, lesújtó dolgokat láttam. de meg is erősítette abban, hogy ezt meg kell csinálni. Tudtuk, hogy egyszer meglesz az ellenszere, egyszer vége lesz, és teljes erőbedobással kell csinálnunk. Ez volt ami újra átsegített azon, hogy nekünk itt van keresni valónk és muszáj megcsinálni – emlékezett vissza az embert próbáló időkre Szabó István.