2024.01.02. 21:00
Ki beszél?
Újabb esztendőnk mai első munkanapjáról vélhetően többségünknek más-más dolog ugrik be. Sok gyári dolgozó életében azt jelzi, hogy amikor most kezükben tartják vármegyei napilapunk, a 24 Óra idei első számát, már felébredtek az éjszakás műszak utáni pihenésükből, vagy készülnek a délután kezdődő melóba.
Bár most egyáltalán nem vagyok éhes, az én koromban már talán egy kicsit megbocsátható, hogy a házi kocsonya ugrik be. Édesapám jó emlékű pincesori barátja volt éveken át a társszerző egy remek darabban. A két család együtt vett két kis malacot, hátsó udvarunkban nálunk nőttek fel sorsuk csúcsra éréséig. Fokozva az izgalmakat, két külön napon lettek hősök egy-egy hajnaltól késő estig tartó, a vacsora után már jól lelassult forgatagban. Böllér nagybácsikám soha sem fáradó nagy dumája közepette. Egy nap múlva jött a laza levezetés. Már biztatóan rezgett az üvegtányérokban a kocsonya. Nem sokáig. A szikárabb tények felé lépegetve szerepel a naptárban a tegnapi dátum. A pezsgőzésen, a hangos, dúdolós daloláson, sőt a sok álmos szundikáláson, a tegnapi savanykás levesen is már sokan túl vannak. Vélhetően kevesebbek filóztak el azon, hogy ötvenhat évvel ezelőtti nyitányként, VI. Pál pápa kezdeményezésére, tegnap újra megéltük a béke világnapját.
A lelkieken túl? Ha ma hideg lesz, éjfélkor hangoskodni fognak az állatok. Hallani, érteni lehet őket. Nem én találtam ki. De azért próbálják ki!
