Elhunyt Nyikus Anna komáromi iparművész

Nyikus Anna izgalmas szakmai életutat járt be, amelyben a népművészet mellett a tanítás is fontos szerepet kapott. Kirakatrendező és dekoratőr iskolát végzett Budapesten, választott szakmájában 13 évig dolgozott Tatán. Emellett 1969-től a Magyary Zoltán Megyei Művelődési Központban kiállítások rendezésében vett részt.

Vármegyénk küldötteként végzett 1980-ban a Népművelési Intézet szövőszakkör vezetői tanfolyamán, ahol Bakay Erzsébet, Borbély Jolán és Petrás Anna voltak a mesterei. Visszatérve, 1982-ben Tatabányán, 1983-ban Tatán, 1984-ben Komáromban, majd Győrben indított szövőszakkört. A szakköri mozgalomból Komáromban a Budaflax Lenárugyárban szövő-hímző műhely nőtt ki. Több száz lány és asszony tanult meg itt szőni vezetésével. Kismamákból és nyugdíjasokból bedolgozórendszerben 70-en szőttek Nyikus Anna tervei alapján és irányításával. Ebben az időben született meg a NOVOLEN termékcsalád, amelyet hulladék len előfonalból készített. A gyapjúkarakterű lenszőtteseiért NIT-nívódíjat, gyártmányfejlesztési-díjat a Budapesti Nemzetközi Vásáron és 1986-ban a népi iparművész címet érdemelte ki.

1987-ben kezdett oktatni, a Vitéz János Tanítóképző Főiskolán 1995-ig a népművészeti fakultációt vezette. Hallgatói sikeres játszóházvezetői vizsgát tettek, többen néprajzi tárgyú szakdolgozatot írtak. Mellette 1990-től környezet és vizuális kultúrát, tárgyi néprajzot tanított a tatai Kőkúti iskolában. 1993-ban egyik alapítója volt a tatai Talentum iskolának, ahol tanított és a Kézműves iskolát vezette 2008-ig.

Az írás ugyancsak közel áll Nyikus Annához. Külsős újságírója volt például a 24 Óra megyei napilapnak, szerkesztője a Guzsalyas szakmai újságnak. Mindezek mellett, 2002-től az országos szakmai kiadvány, a Mesterség és Művészet szerkesztőségének tagja volt.

Az országos Népművészeti Egyesületnek, majd a megyei népművészeti egyesületnek is alapító vezetőségi tagja, 2000-től az egyesület elnöke volt. 2008-tól majdnem tizenöt évig vezette a szőnyi Petőfi Sándor Művelődési Házat.

Szakmai munkáját tizenkilenc díjjal, számtalan hazai és külföldi kiállítás meghívással ismerték el az évek során.  1995-ben kiérdemelte Komárom Pro Urbe díját, Naumburg ezüst plakettjét és megkapta 1997-ben a Király Zsiga-díjat is. Pedagógiai munkájáért 2000-ben Talentum éremmel jutalmazták. Átvehette a Komárom-Esztergom megye Kultúrájáért díjat is. Munkája elismeréséül 2005-ben megyei Prima-jelölt díjazott volt. 2011-ben a helyi kultúra teremtésért SZŐKE díjazott, 2013-ban Komárom Kultúrájáért díjat kapott. A megyei Népművészeti Egyesület közösségével 2011-ben Csokonai-díjat, 2022-ben Magyar Ezüst Érdemkeresztet, 2023-ban pedig a Komárom Város Kultúrájáért Díjat vehette át.

Azt vallotta, a kézművesség az emberi lélek megőrzője.

– mondta el lapunknak adott utolsó interjújában.