A díjazott komáromi iparművész vallja, a kézművesség az emberi lélek megőrzője

Nyikus Anna a népi szövés-hímzés terén végzett, a nemzeti identitást erősítő, értékes, egyedi tárgyalkotó művészete, valamint jelentős szervező és közösségépítő tevékenysége elismeréseként kapta az elismerést.

Derült égből villámcsapás

– Ha bevallja az ember, ha nem, szakmai elismerésre mindenki vágyik – mondta. – Az, hogy ilyen rangos állami kitüntetést kaptam, derült égből villámcsapásként ért. Kaptam már több díjat, de erre nem számítottam. A mottóm „Jót s jól!”, mindig igyekszem a dolgomat képességeimhez mérten a legjobban tenni.

Az érdemkeresztet a felújított Vigadóban, méltóságteljes környezetben vehette át. A nemzeti ünnep alkalmából műsort is láthattak a díjazottak, Latorcai Csaba, az Emberi Erőforrások Minisztériumának közigazgatási államtitkára pedig ünnepi beszédet mondott.

Rengeteg gratuláció

– Sokat jelentett az is, hogy a nagyfiam kísért el, hiszen a mai „futkározós” világban ritkán találkozunk – fogalmazott. – Jó érzés, hogy büszke lehet rám. Rengeteg gratulációt kaptam, sokan osztoztak az örömömben. Megköszönni sem lehet minden jókívánságot. A régi tanítványaim is megszólítottak. Egyikük például már egy főiskolán tanít, szívesen emlékezett vissza iskolai találkozásainkra és arra, mi mindent tanulhatott tőlem.

Nyikus Anna izgalmas szakmai életutat tudhat maga mögött, amelyben a népművészet mellett a tanítás is fontos szerepet kapott. Kirakatrendező és dekoratőr iskolát végzett Budapesten, választott szakmájában 13 évig dolgozott Tatán. Emellett 1969-től a Magyary Zoltán Megyei Művelődési Központban kiállítások rendezésében vett részt. Közben itt ismerkedett meg Csókos Györgyi segítségével a szövéssel.

Számtalan díj és elismerés

Megyénk küldötteként végzett 1980-ban a Népművelési Intézet szövőszakkör vezetői tanfolyamán, ahol Bakay Erzsébet, Borbély Jolán és Petrás Anna voltak a mesterei. Visszatérve, 1982-ben Tatabányán, 1983-ban Tatán, 1984-ben Komáromban, majd Győrben indított szövőszakkört. A szakköri mozgalomból Komáromban a Budaflax Lenárugyárban szövő-hímző műhely nőtt ki. Több száz lány és asszony tanult meg itt szőni vezetésével. Kismamákból és nyugdíjasokból bedolgozórendszerben 70-en szőttek Nyikus Anna tervei alapján és irányításával. Ebben az időben született meg a NOVOLEN termékcsalád, amelyet hulladék len előfonalból készített. A gyapjúkarakterű lenszőtteseiért  NIT-nívódíjat, gyártmányfejlesztési-díjat a Budapesti Nemzetközi Vásáron és 1986-ban a Népi iparművész címet érdemelte ki.

Az oktatásban is a toppon

1987-ben kezdett oktatni, a Vitéz János Tanítóképző Főiskolán 1995-ig a népművészeti fakultációt vezette. Hallgatói sikeres játszóházvezetői vizsgát tettek, többen néprajzi tárgyú szakdolgozatot írtak. Mellette 1990-től környezet és vizuális kultúrát, tárgyi néprajzot tanított a tatai Kőkúti iskolában. 1993-ban egyik alapítója volt a tatai Talentum iskolának, ahol tanított és a Kézműves iskolát vezette 2008-ig. A Kézműves iskolában olyan elismert mesterek tanítottak, mint Csiszár József, a tatai fazekas dinasztia utolsó, ezt a szakmát művelő tagja, aki sajnos azóta már nincs köztünk.

Szakmai kiadványok - Az írás ugyancsak közel áll Nyikus Annához. Külsős újságírója volt például a 24 Óra megyei napilapnak, szerkesztője a Guzsalyas szakmai újságnak. Mindezek mellett, 2002-től az országos szakmai kiadvány a Mesterség és Művészet szerkesztőségének tagja.

– A Talentum úttörő dolog volt abban az időben – emlékezett vissza. – Azt vallottuk, mindenki tehetséges valamiben. A szülő és a pedagógus közös dolga kideríteni a nebulókról és abban erősíteni őket.

Hagyományőrzés és értékteremtés

Az országos Népművészeti Egyesületnek, majd a megyei népművészeti egyesületnek is alapító vezetőségi tagja, 2000-től az egyesület elnöke. Szervezi, koordinálja a megyei alkotók megjelenéseit, támogatja az alkotócsoportok munkáját, pályázatok írásával segíti az egyesület működését. Kapcsolatokat épít, új projekteket indít annak érdekében, hogy a fiatalokat is sikerüljön bevonniuk a népművészet világába. 2008-tól vezeti a Petőfi Sándor Művelődési Házat Komáromban, amelynek profilját a hagyományőrzés, helyi értékteremtés felé orientálta.

– A népművelő és a pedagógus vér is megvolt bennem, amikor ide kerültem – mondta. – Lépcsőről lépcsőre sikerült előre haladnunk. Azt mondhatom, tényleg a kultúra háza lett az intézményünk. Hagyományos programjaik közé tartozik a népművészet hete, az értékmentő konferenciák, alkotó táborok, gyermek kézműves táborok, kézműves szakkörök, játszóházak, nemzetközi tehetséggondozó táborok, találkozók.

Vallja, a kézművesség az emberek lelkét és fizikumát is megőrzi

– Ha a gyökereinket nem ismerjük, vagy elveszítjük, ha nem kommunikál az egyik ember a másikkal, akkor az emberségünk is elveszik. Épp ezért igyekszem a fiatalokat és az időseket is bevonni a munkába. Szeretném, ha lenne egy olyan műhelye a megyei egyesületünknek, ahol pár ember össze tud majd jönni, közösen alkotni, az érdeklődő óvodásokat és iskolásokat is szívesen látnánk.

Számtalan díjat vehetett át - Szakmai munkáját tizenkilenc díjjal, számtalan hazai és külföldi kiállítás meghívással ismerték el az évek során. 1995-ben kiérdemelte Komárom Pro Urbe díját, Naumburg ezüst plakettjét és megkapta 1997-ben a Király Zsiga-díjat is. Pedagógiai munkájáért 2000-ben Talentum éremmel jutalmazták. Átvehette a Komárom-Esztergom megye Kultúrájáért díjat is. Munkája elismeréséül 2005-ben megyei Príma-jelölt díjazott volt. 2011-ben a helyi kultúra teremtésért SZŐKE díjazott, 2013-ban Komárom Kultúrájáért díjat kapott. A megyei Népművészeti Egyesület közösségével 2011-ben Csokonai-díjat nyert.