Tudjuk, hol voltak a tatabányaiak tavaly ilyenkor: egy éve zárt be a Dixie

Csongrádi Endre neve egybeforr a Dixie-vel. Vagy éppen fordítva. Lassan egy éve lesz, hogy Tatabánya első hamburgerezője végleg lehúzta a rolót. Az elmúlt évtizedekben sokan megfordultak Endrééknél a vasútállomáson, talán nem túlzás azt állítani, hogy egész Tatabányát megetette már. Sőt, többször is.

– Ár és minőség. Ezekre kell odafigyelni – felelte Csongrádi Endre, mikor arról kérdeztük, mi tartotta őket életben, és hogyan lehetséges több mint 32 éven keresztül versenyképesnek maradni a gyorséttermi láncok egyre növekvő kínálata mellett. 

Mint korábbi cikkünkben megírtuk, városban „Dixie bácsiként” ismert tulajdonos szakmája kezdetben más volt. A véletlen hozta, hogy végül a vendéglátásban kötött ki. Az elmúlt néhány évtized igazolja, hogy döntése helyes volt: 1989. június 16-án, pénteken megnyílt Tatabánya első hamburgerezője. Ezzel a világméretű hálózatot, a McDonald's-ot is megelőzte a megyeszékhelyen, az ugyanis öt évvel később nyílt meg.

– Az elején nagyon ment a szekér. Az első nap bevétele 2000 forint volt úgy, hogy akkoriban 34 forint volt egy hamburger. Volt olyan diszkó-szombat, hogy reggel 6-tól éjfélig megállás nélkül dolgoztunk. Egy nap alatt megpucoltunk 360 kilogramm krumplit, ami 12 zsák. Három sütő ment folyamatosan. Akkor még nem volt pucoló, mindent kézzel kellett csinálni. Karácsony előtt például 56 liter forró csokoládét adtunk el. A végére azért egy kicsit elfáradtunk – emlékezett vissza Endre.

– Nem túlzás, az egész országból jöttek hozzánk. Van például hasonló ex-étteremtulajdonos hamburgeres arc Pécsett és Budapesten, ők csak hozzánk járnak, amióta a saját hamburgerezőjük megszűnt. Talán nem is kell nagyobb dicsőség egy szakmabeli dicséreténél. Ma például Angliából jött egy vendég, aki szabadsága alatt jött el hozzánk a specialitásunkért,: pár szelet almás pitéért és túrós-őszibarackosért – mesélte büszkén az egykori tulaj.