Fotókon és videón Európa legszebb adventi vására: majd 100 méter magasról csodáltuk meg

Az Esztergom-Budapest Főegyházmegyéhez tartozó Szent István Bazilika szó szerint ünnepi fényárban úszik ezekben a hetekben, hiszen az előtte elterülő téren rendezik meg az adventi vásárt, amely immár negyedjére nyerte el az Európa legszebb adventi vására címet. Felkerekedtünk mi is, hogy megnézzük, mitől is olyan különleges a rendezvény, amely az idén az „Ahol a szeretet kézen fog” mottóval vár mindenkit. 

Nos, az Advent Bazilika valóban lenyűgöző, mégis emberléptékű. Népszerűségét jól mutatja, hogy amikor késő délután elindult az egyik fényfestés, egy gombostűt sem lehetett volna leejteni az impozáns templomot figyelők tömegében. A multimédia-látványosság minden nap fél hatkor kezdődik, és félóránként vetít különböző látnivalót a homlokzatra, a timpanon tetejétől egészen a kapu szintjéig. Ottjártunkkor így bepillanthattunk az Alice Csodaországban mesevilágába, valamint egy kedves, fényes ünnepi festést is megcsodálhattunk. 

A vásárképet uralja a 12 méter magas karácsonyfa, ami körül ingyenes korcsolyapálya is épült, az árusok bódéi girland- és fényfüzérekbe öltözve várják a vásárlókat, a szelfipontnál sokan készítettek közös képeket szerelmükkel, szeretteikkel. A vásárban nagy hangsúlyt kaptak a hungarikumok, az ételek tekintetében a street foodtól a klasszikus magyar ízekig minden megtalálható, és minden nap minden nagykonyhánál egy étel 1500 forintos fix áron várja a vásárlókat. A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet is helyet kapott itt, így az egész, január elsejéig nyitva tartó vásár teljes ideje alatt várják az adományokat. 

Igazán impozáns látványt azonban a magasból nyújt az adventi vásár. Ha már a Szent István téren voltunk, bejártuk a Szent István Bazilikát is. Érdemes már a templomkapu előtt megállni és felnézni, majd megkeresni csillagjegyünket. Megcsodáltuk az impozáns templomteret, a főoltárt, a Szent Jobbot, Gizella királynő csontereklyéjét, a hatalmas orgonát, a szobrokat, beálltunk a kupola alá. Sok-sok turista társaságában. Érdekes élmény állni a 96 méter magas templomban, amely pont ugyanolyan magas, mint a Parlament, és a Mol Campus megépítéséig ezek voltak a főváros legmagasabb épületei. 

De nincs idő merengeni azon, hogy a régiek hogy tudtak építkezni, vagy hogy milyen kicsiny is az ember maga, hiszen egyik képzőművészeti alkotástól a másikig vezet az ember útja. Érdekesség például, hogy a főoltárt nem festmény, hanem Strobl Alajos Szent István szobra díszíti, valamint életének fontos állomásait megelevenítő domborművek, de Stetka Gyula Krisztus a kálvárián című festményét is érdemes alaposan szemügyre venni, ugyanis a keresztre feszített alak térdei folyamatosan „követik” az az előtt elsétáló tekintetét. Mintha lábai folyamatosan felénk néznének. A Szent István Bazilika így több mint templom és több mint múzeum. Képző- és művészettörténeti utazás helyszíne is egyben.

Utunk a templomtértből a magasba vezetett. Először a lovagteremnél álltunk meg, ahol a Magyar Kézművességért Alapítvány (AMKA) által szervezett Betlehemi jászol kiállítást néztük meg. Több mint száz kiváló alkotó ennél is több műve várja az érdeklődőket, tisztelegve a karácsony minsztériuma előtt. A tárlatra nevzeni lehetett, így igazán az arra érdemes képző- és iparművészek, vagy épp közösségek munkáit válogatták be. A korral haladva van itt Lego-jászol, betlehemi lámpaszobor, tűzzománc és agyagművek, kerámiák, de babakészítő, keramikus, ikonfestő munkái is megállásra késztetnek minket, és minden látogatót, egészen január 7-ig, ugyanis addig minden nap 9 és 17:30 között látogatható a tárlat. 

Innen mi a nehezebb utat választottuk: csigalépcsőn rohamoztuk meg a panorámateraszt, ahonnan egész Budapestet be lehetett látni. A lenti koncert hangjai még felértek hozzánk a magasba, miközben nézelődtünk, kerestük meg az ikonikus fővárosi épületeket, és néztük a sűrű, hangyabolyként adventező tömeget alant. Különleges élmény ilyen magasból megélni a közelséget és a távolt, a fentet és a lentet. 

Itt sem ért azonban még véget az utunk, és továbbmentünk a kincstárba, ahol megcsodálhattuk a Szent Korona herendi porcelánból készült mását és egy egykori koronaőr díszegyenruhát is. Ez már azért is volt különleges élmény, mert annak idején az utolsó koronaőrség tagja volt egy kocsi férfi, Paizs János is, aki rejtegette is a koronát mind az SS, mind a nyilasok, mind a szovjetek elől annak idején. 

Ugyanitt Mindszenty József bíboros (1892-1975) hagyatékát is megtekinthetjük. Az egykori Esztergom érsek, Magyarország utolsó hercegprímása, bíboros személyes használati és liturgikus tárgyai mellett ott a gyertya is, amelyet akkor fújtak el, amikor a lelkét visszaadta a teremtőnek. Pár lépéssel odább díszes úrmutatók, gazdagon és aprólékosan kimunkált papi palástok vezetnek végig bennünket a liturgikus élet különböző állomásain.