Erdei Zsolt csendes harcosnak született, a ringbe lépve nem ismert félelmet

– A legnagyobb pofon az volt, mikor 1993-ban kiütöttek, akkor voltam elsőéves felnőtt. Nem voltam igazán érett, de nagyon vehemensen versenyeztem. Kivittek az első felnőtt Európa-bajnokságra Törökországba, ahol egy magasabb, török állampolgárságú fiúval bunyóztam, aki akkor már felnőtt világbajnoki ezüstérmes volt. Az első menetet elvesztettem, a második menetben nagyon rákapcsoltam, belementem kockázatos helyzetekbe is – idézte fel Erdei Zsolt, aki egy ütést követően elesett és beverte a fejét. Emlékszik arra is, hogy hihetetlen erős sötétséget tapasztalt és egy folyamatos gong szó hallatszott a fejében.

– Éreztem, hogy magam alatt van a kezem és gondoltam rá, hogy ki kéne húzni, de nem engedelmeskedett a szervezetem. Hiába adta ki az agy az utasítást, egyszerűen nem tudtam megmozdulni. Néhány másodperc telt el, meghallottam a közönség morajlását, akkor kitisztult a kép, felültem, kivettem a fogvédőt és ennyi volt, a bíró el sem kezdett számolni, mert úgy dőltem el, mint egy kivágott fa. Komoly ütés volt, utána orvosi előírás szerint fél évig nem bokszolhattam, de nem szenvedtem komoly sérülést – tette hozzá, majd saját példája okán megjegyezte: nem biztos, hogy az ember minden állomáson diadalt arat, de később akár felfelé ívelhet a pályafutása.

Szóba került többek között az is, hogy Erdei Zsolt igazából birkózó szeretett volna lenni, csak a Központi Sportiskolában nem volt ilyen szakosztály. Így a felvételi űrlapon az atlétika és az ökölvívás sportágakat jelölte meg. Utóbbitól először tartott, de ahogy belépett az edzőterembe, rögtön meg is szerette. Az egykori profi sportoló kijelentette: ha egy mérkőzésen az edző bedobja a törölközőt, akkor a bokszoló már nem tehet semmit, versenyzőként nem lehet felülbírálni a mester döntését. Kitért arra is, hogy Papp László háromszoros olimpiai bajnok ökölvívó nagy hatást gyakorolt rá, ugyanis a legenda fejébe vette, hogy megfordíttatja az alapállását. Erdei Zsoltot mindez kifejezetten jó érzéssel töltötte el és úgy érezte, hogy Papp László egy kicsit magát látta benne.

A beszélgetés során a Madár becenév történetét is szóba került. A bokszoló leszögezte, hogy mikor őt elnevezték így, akkor még a Republic együttes Szállj el kismadár című dala – mely később a bevonulózenéje lett – meg sem született. Az edzőtáborban rendszeresen berepültek a fecskék a szobája ablakán és volt olyan is, hogy takarodó után beszállt egy széncinege hozzá. Mivel nyitva felejtette résnyire a szobája ajtaját, így a madár aztán kirepült a folyosóra, melyet később társaival közösen próbáltak megfogni.

– Másnap már mindenki madarásznak hívott, az évek során ez a jelző megkopott… – jegyezte meg.

A korábbi profi ökölvívó úgy véli, hogy csendes harcosnak született, nyugodt embernek vallja magát, senkinek sem ártana. A ringben viszont mindig kibontakozott belőle a tehetség és a harcos szellem és minden félelmét legyőzve próbálta felülmúlni ellenfeleit. Az edzőteremből sosem lehetett kirobbantani, a balegyenesét akár a tökéletességig is csiszolgatta. Ez is igazolja kellő alázatát és elhivatottságát.