Cica rágta filé

Jól emlékszem, hogy egy nyári napon bevásárlás közben felfigyeltem a leakciózott lazacfilére. Mivel alapvetően igen kedvező áron volt – ennek oka természetesen a rövid lejárati idő volt –, vettem belőle négy csomaggal. Még aznap elfogyott az egyik, másik nap még kettő, majd teljesen megfeledkeztem az utolsóról, ráadásul már kezdtem undorodni tőle. 

Végül a lejárat után több nappal jutott ismét eszembe, igaz, akkor már nem mertem elfogyasztani, az egyik kóbor macska örömmel fogadta a felajánlást. De volt már példa arra is, hogy a grillezett csirkecomb a kutya táljában, rosszabb esetben a kukában kötött ki, pedig alapvetően az egyik kedvencemről van szó. Természetesen ilyenkor némi lelkiismeret-furdalása is van az embernek, hogy más mennyire örült volna annak a csirkecombnak. Tény, hogy miután felnőttként önállósodunk, a pénztárcánk vastagsága is meghatározza, hogy mennyire élünk pazarló életet. Véleményem szerint a szemléletmód csak másodlagos befolyásoló tényező, a pénz sokkal nagyobb úr a vásárlási szokások terén is. A megemelkedett élelmiszerárak talán egyetlen pozitív hozadéka, hogy kevesebb felesleges terméket veszünk és bár fanyalogva, de a lejárat után is még igyekszünk elfogyasztani az utolsó szelet gépsonkát.