Zsé felment

„Gyere le, cigizzünk!” – mondta kollégám cikkírás közepette. Mivel nem szívesen hagyom félbe a munkát, kértem némi türelmi időt. Aztán ittam egy pohár vizet. Ez éppen elég volt arra, hogy szerencsésen elkerüljük egymást: míg a konyhában voltam, ő már a szerkesztőség épülete előtt várt. Legalábbis azt hittem, mert éppen telefonálás közben találtam, amikor kiléptem a bejárati ajtón. Türelem, gondoltam és váltottam néhány szót mással. Kisvártatva integettem neki, végül elindultam az iroda felé. „Most akkor felmész, Zsé?” – kiabált utánam, letakarva a készülék hangszóróját. Szóval beszéltünk, csak éppen mással. És még csak nem is dohányzom.