A sofőr is olyan, mint a MÁV: csak négy ellensége van....

Az egyik tatai lakótelepen például hétfő este letépte a szélvitorlát a teraszról. Hangosan, zörögve, csimm-bummozva rikoltotta világgá a pár órával korábban még árnyékot nyújtó alkalmatosság, hogy szó szerint más szelek fújnak. A vonatközlekedést kidőlt fák akadályozták. A sofőröket meg úgy általában véve az időjárás. 

Nem meglepő, hogy már kedden kora reggel több baleset történt. És napközben is jellemző volt, hogy indokolatlanul reagálnak a vezetők a különböző helyzetekre. Volt az óvatos duhaj, aki a vizes úttesttől úgy megijedt, hogy ott is harminccal ment, ahol ötvennel lehetne. Volt a fáziskéséses, aki minden lassításra az utolsó pillanatban, de legalább nullára fékezve reagált. És volt a türelmetlen, aki ennek örömére egyből kivágott, nem törődve a szembeforgalommal. 

Lehet, hogy a vezetés is olyan kicsit, mint a rossz viccben a MÁV. Csak négy ellensége van. A tavasz, a nyár, az ősz és a tél. Valahogy így vannak ezzel a sofőrök is. Egy ötödikkel megfejelve: a többi közlekedővel. Talán ezt kellene észben tartani. És nem csak akkor, amikor megváltozik az időjárás. Páni félelem, indokolatlan reakció helyett felmérni, mi vár ránk. Akkor talán kevesebb lenne az ütközés. És nem csak egymással.