Szívszorító vallomás: majd' 40 éve keresi két fiútestvérét Vera

Két elveszett kistestvérét keresi Vera. A fiúkat a tatabányai gyermekotthonban látta utoljára közel 40 éve. Azóta hiába próbál a nyomukra akadni.

G. D. V.

A még nem teljes családi fotón Kitti, a Vera, Martin, és hátul a Vera férje, valamint kislánya

Forrás: Beküldött

Megrendítő gyerekkora volt Verának és 6 testvérének, akiből egyet elvesztettek 9 évesen, kettőt pedig nem is ismer. A fiatal nő már gyerekként is a család összetartója volt, így most elhatározta, hogy felkutatja két, nevelőotthonba került testvérét. A rendszer azonban nincs a segítségére. Testvérként semmilyen információt sem kaphat róluk. Csak édesanyja, nem túl megbízható emlékeire hagyatkozhat. Ezek szerint 1984.10.03.-án született Silling Viktor, és 1986.03.09.-én Silling Gábor, mindketten Esztergomban. Vera most a közösség erejében bízik és azt reméli, hogy valaki emlékszik még közel 40 év távlatából, hogy mi történt a testvéreivel és hova kerülhettek.

− Sajnos édesanyám eddigi élete során folyamatosan rossz döntéseket hozott, rossz férfiakkal került össze. Én vagyok a legidősebb gyermeke, de az apámat én sem ismerem. Azt tudom, hogy amikor születtem, férjnél volt és annak a nevét kaptam meg, ahogyan a két öcsém is. Hogy valóban ki volt az apánk, nem tudom − kezdte történetét Vera, aki csak azért nem került nevelőotthonba, mert az anyai nagymamája és nagybátyja nem engedte, hogy elvegyék a családtól. Azonban kisebbik öccse születése után a másik két testvére is gondozásba került, mivel édesanyjának nem volt hova hazavinnie őket.

− Arra emlékszem, hogy amikor egyszer meglátogattuk őket a tatabányai gyermekvédelemnél, akkor kék, gumis védőzacskót kellett a fejemre és a talpaimra húznom. De még kicsi voltam, így többre nem emlékszem. Egy ideig az anyai dédnagymamámnál laktunk Sárisápon, de végül anyám mindig összejött valami férfival és elköltöztünk, majd nevelőapától nevelőapáig mentünk.

A férfiaknak sajnos mind gondja volt az alkohollal. Bár édesanyám nem ivott, nem is gondoskodott rólam rendesen. Egyik karácsonykor az óvodában hagyott, az óvónő vitt magával haza. Azért maradt meg bennem ez annyira erősen, mert életemben akkor láttam először karácsonyfát.

Végül valamikor januárban jött vissza értem egy nővel, aki közölte, hogy mostantól ő lesz a nagymamám és hozzájuk költözöm Tátra − mesélte tovább Vera, akinek akkor lett először rendes otthona. Azonban itt sem lehetett boldog gyerekkora, mert egymást érték a veszekedések és a verekedések, ráadásul az anyja is elkezdett inni, ahogy a nevelőapja és annak édesanyaja is.

− Ettől a nevelőapámtól született három testvérem. Julcsi ’90-ben, Kitti ’98-ban és Martin 2001-ben. A negyedik kistestvérem sajnos csecsemőként agyhártyagyulladást kapott és 9 évesen meghalt.

Mivel én voltam a legidősebb, én próbáltam vigyázni rájuk, hogy minél kevesebbet érezzenek az otthoni gondokból.

Ha a szüleink veszekedtek, bevittem őket egy másik szobába és zenét hallgattunk. De sajnos igy is megviselte őket lelkileg − árulta el Vera, aki testvéreivel és édesanyjával az utcára került, amikor eladták a fejük felől a nagymama házát a rokonok.

- Én Neszmélyre költöztem az első szerelmemhez 17 évesen, onnan jártam be Esztergomba iskolába. Én vettem fel a testvéreim után járó családi pótlékot és vásároltam be nekik rendszeresen, hogy legyen mit enniük. A gyámügy többször is el akarta venni anyától a gyerekeket, de mindig kiálltam értük, nem hagytam. Anyunak egyszer volt egy négytalálatosa a lottón, azt is én vettem fel. Mindent megvettem a gyerekeknek, amire szükségük volt, a maradék pénzből pedig tudtam venni egy kis házat Nagysápon, amit én kezdtem el felújítgatni iskola után, hogy beköltözhessenek. Egyszobás kis ház volt, de tágas − mondta Vera, aki remélte, hogy ezzel egyenesbe jön édesanyaja élete. A fiatal lány az érettségire készült, amikor Esztergomba költözött egy idősebb férfihoz, akitől terhes lett.

− A fiam abban az évben született, mint a kisebb öcsém, a Martin. Nagyon szerettem volna magamhoz venni a testvéreimet, de nem mertem fiatal anyaként egy csecsemő mellett. Julcsit iskolába kellett volna hordani, Kitti majdnem 3 éves, Martin pedig még szintén csecsemő volt − mondta szomorúan Vera, akinek egy ismerős gyermektelen házaspár felajánlotta, hogy magához veszi a testvéreit együtt, az édesanyjuk meg bármikor látogathatja őket. Azonban ebbe az anyjuk nem ment bele, ragaszkodott a kicsikhez. Sokáig Vera is kitartott mellette és támogatta, harcolt, hogy együtt maradhassanak, azonban amikor egy újabb férfi jött az életébe és nem változott a helyzet már ő is úgy gondolta, hogy jobb helyen lennének a testvérei nevelőszülőknél.

− Én mentem be a gyámügyre és kértem, hogy vegyék el a testvéreimet az anyámtól. Nem gondoskodott róluk, kint voltak egész nap az udvaron, semmit nem foglalkozott velük. Kitti három évesen alig volt tíz kiló. Nem bírtam tovább nézni ahogyan élnek. Végül egy esztergomi családhoz kerültek mind a hárman, ahol rendezett életük lehetett. Én folyamatosan tartottam velük a kapcsolatot és találkoztam is velük.

Julcsi már férjhez ment, Kitti pedig tudott venni magának egy kis lakást. Sajnos Martinon már meglátszik anyu italozása és ő nem tud magáról egyedül gondoskodni, gyámság alá kellett helyezni.

Ő most egy otthonba került, ahonnan Kitti és a nevelőszülei is rendszeresen kihozzák − árulta el Vera, aki most szeretné összehozni a családot, a hat testvért.

− Én tíz év után elhagytam a fiam apját és elköltöztünk. A jelenlegi férjemmel már 12 éve vagyunk együtt, a közös lányunk most kétéves. Van egy kis telkünk a Balatonnál, ahova azt tervezzük, hogy a nyáron közösen a testvéreimmel lemegyünk egy hétre. Nagyon szeretném, ha a két elveszett öcsém is velünk jöhetne, hogy megismerkedjünk egymással. Sajnos eddig bárhova fordultam nem kaptam segítséget. Bár örökbefogadáskor a vezetéknevük megváltozott, de úgy tudom, hogy a keresztnevük megmaradt. Illetve a születési helyüket és időpontjukat is tudom. Azt viszont nem sikerült kiderítenem, hogy egy helyre kerültek-e, vagy egyáltalán tudják-e, hogy örökbefogadták őket. Megkeresni csak ők tudnának engem. Ha ők kérik nekik kiadják a származásukról az információkat. Én csak abban reménykedhetek, hogy valaki emlékszik rájuk a tatabányai GYIVI-ből és tud segíteni, hogy merre lehetnek − kérte Vera.