„Mindenki a sajátját nézi” - de merre tart a fejlődés a képernyők bűvkörében?

Szakértők szerint az elmúlt évtizedben az okostévé-rendszerek és a kijelzőtechnológia fejlődése, valamint a streamingplatformok térnyerése jelentette a legnagyobb változást az otthoni képernyőhasználatban és a moziiparban egyaránt. A közeljövőben azonban a legújabb technikai fejlődések jelölhetik ki a fejlődés irányait.

– Jó pár évvel ezelőtt lényegében úgy kellett rábeszélni az embereket az okostévére, mert a fogyasztók jobbára csak annyit tudtak róla, hogy fut rajta a YouTube. Mára alapvetéssé vált, hogy a tévén nem csak lineáris adást, hanem egyre hangsúlyosabban különböző streamingplatformokat is nézünk – osztotta meg tapasztalatait az LG OLED 10 éves évfordulója alkalmából tartott kerekasztal-beszélgetésen Slezsák Dániel, a vállalat szakértője. 

– Ehhez képest az utóbbi két-három évben oda jutottunk, hogy a televízióvásárlás során a vevők számára az egyik legfontosabb szempont, hogy milyen streamingszolgáltatásokkal kínálják az adott készüléket – tette hozzá Szili Krisztián, a cég marketingvezetője.

Guld Ádám médiakutató a legmélyebben ható változásnak azt látja, hogy milyen mennyiségben és milyen minőségben nyertek teret a legkülönbözőbb kijelzők a hétköznapi életben, a tévéktől és a monitoroktól kezdve az okostelefonokon át egészen az okosórákig. 

– Immár mindenhol képernyőkkel vagyunk körülvéve, amelyeken keresztül a legkülönbözőbb tartalmakat fogyasztjuk. A legfrissebb kutatások azt mutatják, hogy a kommunikációs szempontból trendszetternek számító Z generáció képviselői szabadidejük 80 százalékát valamilyen képernyő előtt töltik, ennek nagy részét tartalomfogyasztással, másik nagy részét pedig valamilyen játékkal – fogalmazott a szakértő.

– A mozipiacra egyértelműen a streaming-boom gyakorolta a legnagyobb hatást – vélekedett Pauló-Varga Ákos, filmes újságíró és filmforgalmazási szakértő. Úgy látja, a mozi olyan értelemben köszöni, jól van, hogy például az Avatar második részére, vagy a Top Gun: Maverickre itthon is tömegek voltak kíváncsiak. Az viszont egyelőre nemigen látszik, hogy arra a nagyon erős konkurenciára, amit a streaming-technológia, valamint a ma elérhető otthoni képernyők (köztük az OLED tévék és monitorok) jelentenek, a szerzői, illetve művészfilmekkel foglalkozó mozik milyen megoldást, vagy választ tudnak kínálni. Nem csak abból a szempontból jelent ez kihívást, hogy egy-két mozijegy áráért gyakorlatilag egy-egy havi előfizetést lehet vásárolni, hanem olyan szempontból is, hogy hogyan lehet az embereket kicsalogatni a tévé elől és visszacsábítani a moziba.

A játékiparra két dolog lehet óriási hatással a közeljövőben Tóth Lambert szerint. Egyrészt az, ha a mobilinternet sávszélessége eléri azt a szintet, amely mellett bárhonnan lehet a felhőből játékot, ráadásul virtuális valósággal kevert játékot streamelni, vagyis a szükséges óriási méretű számítási munkát a szerverek végzik majd. A másik a mesterséges intelligencia lehet, ami a tartalomgyártási oldalban működhet közre, mindez pedig óriási áttörést hozhat a játékiparban.

Pauló-Varga Ákos úgy véli, a szerzői filmek esetén a nézők elérésével kapcsolatos kihívásra valószínűleg az egyik válasz az lehet, hogy a hangsúlyt a közösségi élményre helyezve közösségi eseménnyé kell átformálni az alkotások bemutatását. 

– Átértékelődött televíziózás szerepe, hiszen a kutatók még a nyolcvanas években is a kandallóhoz hasonlították a tévét, ami körül összegyűlik a család – hívta fel a figyelmet Guld Ádám. A legfrissebb kutatások már azt mutatják, hogy a felhasználói kultúra megváltozott: a háztartásban mindenki külön-külön a saját képernyőjét nézi, de megvannak azok a speciális pillanatok – például egy közös meccs- vagy filmnézés –, amikor a tévé ezt a közösségi funkciót még be tudja tölteni.

Mindemellett a teljes generációs palettára jellemző, hogy a szabadidős tevékenység vagy a kikapcsolódás egyik legfontosabb formájává mindinkább a médiafogyasztás válik, ezért nem meglepő, hogy az emberek sokkal inkább hajlandóak költeni olyan megoldásokra, amelyek magasabb élményt nyújtanak. Ezt erősíti az is, hogy sok esetben a szórakozásnak ez – vagyis a televízió – az egyetlen vagy majdnem kizárólagos eszköze, ezért az alacsonyabb jövedelmű társadalmi csoportokban is viszonylag jelentősebb összegeket áldoznak rá.