Elhunyt Molnár László, a legendás komáromi cukrászmester

Gyermekkoromban igazi ünnepet jelentett, amikor szüleimmel és öcséimmel elindultunk Molnár László cukrászdájába. Szerencsére sok ilyen ünnepben lehetett részem. Az sem jelentett gondot, hogy gyakran fél órát is várni kellett arra, hogy a hűsítő nyalánksághoz jussunk. Pedig az alkalmazottak szinte levegővétel nélkül, villámkezűen dolgoztak. Akkoriban, a '70-es évek végén, a '80-as évek elején a legtöbb helyen csak csokit, puncsot, vaníliát lehetett kérni, nála viszont már volt karamell, kávé, rumos dió, citrom, meggy, körte, sárgabarack, őszibarack és borbolet is. Az eperben eper, a málnában málna darabkák is voltak. A mai napig érzem a számban ezeket az ízeket.

Molnár László 1975-ben próbált meg önálló lábakra állni és nyitotta meg fagylaltozóját a gyógyfürdő szomszédságában. A korábban csak nyaranta működő fagylaltozó később cukrászdává nőtte ki magát.

"Aki megmártózik a termál vízében, nem nagyon „hagyja ki” a fagylaltozást sem. — Itt minden „eredeti”, a fagylalt valódi alapanyagból készül — mondja Molnár László cukrászmester, aki — természetesen — főzi a fagylaltot. A porfagylaltok között hiába van kiwi, meg banán — az ízük nem olyan, mint az eredeti gyümölcsé. Ma már boldog-boldogtalan megkaphatja az engedélyt, anélkül, hogy lenne végzettsége. Ez a szakma felhígítása. Amikor én kezdtem, a porfagylaltot is csak cukrász csinálhatta. A fagylalt készítés titka — ha van egyáltalán ilyen — csak annyi, hogy bele kell tenni mindent, nem lehet spórolni. A vevő igényes, észreveszi, ha valami hiányzik" – nyilatkozta 1986-ban a 24 Óra elődjének, a Dolgozók Lapjának.