Esküvői tanúként járt Esztergomban 1846-ban a nagy költő Jókai Mórral együtt

A Petőfi 200 programok zajlanak manapság hazánkban. Kládek László, a Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Megyei Levéltár munkatársa idézte fel az ötven évvel ezelőtti történéseket. 

A 1973-as emlékünnepségek fő koordináló szerve a Művelődésügyi Minisztérium és osztályai voltak, megyénként pedig a megyei tanácsok művelődési osztályai, valamint a járási hivatalok és városok hasonló szakigazgatási szervei. A forrásokból úgy tűnik, hogy három nagyobb országos pályázatot hirdettek meg a pedagógusok, az amatőr előadóművészeti csoportok, valamint a kisebb könyvtárak részére.

Az „alaphangot” megadó, 1972. március 15-én közzé tett felhívást megelőzte a Művelődési Minisztérium 1972. február 26-án kelt felhívása. E szerint a minisztérium és az Országos Pedagógiai Intézet Petőfi születésének 150. évfordulójára pályázatot hirdetett az alsófokú és középfokú intézmények pedagógusai részére „Hogyan tudom Petőfi eszmevilágát, költészetét közel vinni tanulóimhoz?” címmel, október 15-i határidővel. 
Vonzó Petőfi-kép megrajzolása általános iskolásoknak

Az általános iskolában tanítóknak azt kellett végiggondolni, hogy 10-14 éves korosztály esetében „milyen indukciós anyaggal és metodikai eljárással dolgoztak” a „vonzó Petőfi-kép megrajzolásánál”. Mennyiben módosították a „tanterv, tankönyv sugallta Petőfi-képet a tanórán, illetőleg a tanórán kívüli irodalmi nevelésben."

Ezzel szemben a középfokú intézményekben tanítók pályázatainak arra kellett feleletet adniuk, hogy a „modern, a mához szóló Petőfi-portré” kialakításában melyek voltak azok a tantervi vagy azon kívüli szemelvények, amelyek elemzésével különösen és hatásosan érzékelhetővé vált a tanulók számára a költő emberi és művészi, forradalmi nagysága, elveinek és tetteinek egysége. A díjazott résztvevők között nem volt Komárom megyei pályázó.

1972. június 27-én a Hazafias Népfront Helytörténeti és Honismereti Bizottság ülésén a Bizottság tagjaiból megalakították a Komárom megyei Petőfi-emlékbizottságot, melynek célja: az évforduló ünnepségeinek elvi irányítása, figyelemmel kísérése, koordinálása, szakmai segítése. Emellett a népművelői és a művészeti csoportvezetői tanfolyamokon is kiemelten foglalkoztak az évforduló, a reformkor és az 1848–49-es magyar szabadságharc közművelődési, illetve művészeti vonatkozású megünneplésének tartalmi-ideológiai, módszertani és műsorpolitikai feladataival.

A Komárom Megyei Művészeti Szemlén részt vevő irodalmi színpadok és versmondók között is szorgalmazták az évfordulóhoz kapcsolódó eszmeiségű alkotások, versek bemutatását, előadását. 

Felhívták a megye művelődési otthon jellegű intézményeit, irodalmi színpadait, színjátszó csoportjait és honismereti szakköreit, hogy minél többen vegyenek részt a Szóljatok szép szavak – Petőfi Sándorról című vetélkedőben, mint ahogy a II. Komárom megyei Irodalmi Színpad és Színjátszó Napokat is a Petőfi-évforduló jegyében rendezték meg.

Petőfi Sándor és kora címmel gyermekrajzpályázatot, zenei vetélkedőt hirdettek
Az emlékeztető további elképzelésként Petőfi Sándor és kora címmel gyermekrajzpályázatot, zenei vetélkedőt Petőfi és kortársai megzenésített verseiből és a „reformkori magyar muzsikáról (Liszt, Mosonyi, Bihari, Erkel stb.)”, „Petőfi-motívumokból” álló bélyegkiállítást, és a költő műveihez kapcsolódó megyei könyvkiállítást és irodalmi műsort vázolt fel.

1972. június 8-án tette közzé a Komárom Megyei Tanács Művelődési Osztálya „Szóljatok szép szavak – Petőfi Sándorról” című országos pályázat hírét. A Népművelési Intézet Előadóművészeti Osztálya által megfogalmazott feltételek szerint a pályázaton részt vehettek amatőr színjátszócsoportok, irodalmi színpadok, „komplex műsorokat bemutató” együttesek önállóan vagy helytörténeti szakkörökkel, „irodalom- és versbarát körökkel”, könyvtárakkal közösen, sőt „egyéni” kutatókat, alkotókat, történészeket, írókat, újságírókat, dramaturgokat is bevonhattak a munkába.
Emlékkönyvtárak a nagy költő vándorlásai mentén

A Petőfi-évforduló legérintettebb intézményei a települési könyvtárak voltak. Az alkalom lehetőséget nyújtott épületeik, berendezésük, és egyúttal módszereik korszerűsítésére is. Az évfordulóhoz kapcsolódóan a Petőfi-emlékkönyvtárak létesítésére is. 

A Művelődési Minisztérium Könyvtárügyi Osztálya által, a Petőfi-emlékbizottság támogatásával 1972. december 1-jén meghirdetett akció azoknak a könyvtáraknak, amelyeknek székhelyén Petőfi járt annak idején, de „adott esetben más, érdemes könyvtáraknak is”, „meghatározott feltételek teljesítése esetén engedélyezi” a Petőfi Emlékkönyvtár „cím viselését”, és a könyvtárnak „Petőfi nevéhez méltó környezet kialakításához anyagi támogatást ad.” 
Az akcióban községi és városi kerületi könyvtárak vehettek részt. Fenntartóiknak vállalniuk kellett, hogy új épület létesítésével vagy a meglévő könyvtárhelyiségek kibővítésével 1973-ban olyan intézményt hoznak létre, amely – többek között – megfelelő alapterülettel, könyvállománnyal, nyitvatartási idővel, helyben olvasási lehetőséggel rendelkezik, és megjelenését tekintve is méltó „Petőfi emlékéhez”. A könyvtáraknak azt is vállalniuk kellett, hogy legkésőbb 1973 első negyedévének végéig felülvizsgálják könyvállományukat, hogy a legfontosabb Petőfi-irodalom képviselve van-e abban.

Komárom megyében Kisbér község könyvtárát nevezte be pályázatra a nagyközségi tanács, amelynek végrehajtó bizottsága és Riez Elek tanácselnök „örömmel szerzett tudomást” az akcióról, és „bekapcsolódik a nagy költő szellemi hagyatékát ápoló, azt állandóan ébren tartó mozgalomba."

A kisbéri könyvtár akkor 66 négyzetméteren működött, 12 250 kötettel. Vállalták, hogy 1973 végére 13 ezer kötetre növelik az állományt az 1972. évi 17 500 Ft-os könyvbeszerzési keret 32 500 Ft-ra való emelésével, és az előfizetett folyóiratok számát 42-ről 51 darabra növelik. Ezen kívül a könyvtárat önálló épületben helyezik el, 170 négyzetméternyi alapterületen, ahol „lehetőség nyílik arra, hogy a felnőtt- és gyermekkölcsönzést különválasszuk.” A „második lépcsőben”, 1973-1974-ben kerül sor gyermekkönyvtár kialakítására. Elkülönített Petőfi-gyűjtemény létrehozását is vállalták, olyan példányszámban, hogy az lehetővé tegye mindkét részleg ellátását. 

1973. május 14-én a Komárom Megyei Tanács Művelődési Osztályának vezetője értesítette a kisbéri községi tanács elnökét pályázatuk elfogadásáról. Az osztály 1973. szeptember 28-i jelentésében arról értesíti a minisztériumi osztályt, hogy a kisbéri könyvtárépület külső tatarozása elkészült. Elvégezték a könyvállomány „Petőfi szempontú” kiegészítését, ami a következő években folyamatosan tovább tart.

A Dorogi Járási Bizottság 1973-as munkaterve szerint „Mozgósítunk a Petőfi ünnepségekre és az 1848–49-es forradalom és szabadságharc 125. évfordulójára.” 

Az Esztergom Városi Bizottság segítséget nyújt „a Petőfi ünnepségek rendezéséhez, szorgalmazzuk a Kossuth Lajos utca 21. szám alatti ház Petőfi emléktáblával való megjelölését, … és a Petőfi Sándor Általános Iskola falán egy Petőfi-dombormű elhelyezését.” 1846-ban Petőfi Sándor Jókai Mórral együtt esküvői tanúként járt a városban. Egyik legjobb barátja, Várady Antal ügyvéd házasodott össze az esztergomi Ruffy Idával. 

Még a jubileumi évet megelőzően, 1972 decemberének végén rendezték meg a tatabányai Népházban a „Szóljatok, szép szavak — Petőfi Sándorról” pályázat Komárom megyei döntőjét, ahová hat amatőr művészeti együttes jutott be.

A Dolgozók Lapja 1973. március 16-i száma nagy, fényképes cikkben számolt be a Forradalmi Ifjúsági Napok Esztergomban rendezett megyei megnyitójáról, amelynek március 15-re vonatkozó eseményeit a Petőfi-évforduló is áthatotta.

A komáromi Jókai Mór Városi-Járási Könyvtár a lakosságtól kölcsönkért régi Petőfi-kötetekből rendezett kiállítást. Látható volt itt az Atheneaum „nagyalakú, díszkiadású,” 1874- es kötete, egy 1884-es „Második népies kiadás” Barabás Miklós, Zichy Jenő, Székely Bertalan rajzaival, valamint az 1923-ban „a költő születése századik évfordulójának emlékére Budapest székesfőváros közönsége” által kiadott kötet is.

Az úttörőmozgalom, a Magyar Úttörők Szövetsége is feladatának érezte, hogy bekapcsolódjon az évforduló eseményeibe, demonstrálva, hogy a 10-14 éves gyerekek is „magukénak érzik” a költő gondolatait… Ezért Komáromban az évforduló arra is alkalmat adott, hogy a „Petőfire emlékszik Komárom város ifjúsága” eseménysorozat keretében „szoros együttműködés” alakuljon ki „az úttörők és a KISZ- fiatalok között.”

Komáromban a „város ifjúsága” a mai Városháza mögötti ligetben „három méter magas, népi faragású kopjafát” avatott fel, amelynek felállítási költségeit a Komáromi Állami Gazdaság és a komáromi Ruhatisztító és Szolgáltató Ktsz „közösen vállalta, példát mutatva ezzel is a társadalmi összefogásra.”

Oroszlány esetében is az úttörőkorú gyerekek Petőfi iránti elkötelezettségét példázta, hogy a „Pajtás-klub” – mely 1973 januárjában alakult az Arany János Általános Iskolában– „megnyitóját a Schönherz Zoltán úttörőcsapat összekapcsolta Petőfi Sándor születésének 150. évfordulója tiszteletére rendezett kiállítással. A pajtások sok értékes, ritkaságszámba menő Petőfi-kiadványt gyűjtöttek össze, és rajzaikkal illusztrálták a Petőfi-verseket. A meghitt hangulatú megnyitót az iskola irodalmi szakkörének a műsora zárta.”

Nem szorosan Petőfi Sándor születésének 150. évfordulójához kapcsolódott az a „zavaró” esemény, amely 1973. március 15-én, Budapesten zajlott le. Ott a hivatalos ünnepségek után középiskolás diákok és egyetemi hallgatók tüntettek a Váci utcában és környékén, aminek következtében 41 tüntetőt előállítottak. A tüntetés ebben a korban szigorúan tiltott cselekmény volt, így az is csoda, hogy a korabeli sajtó egyáltalán hírt adott róla – igaz, hogy csak a március 17-én megjelent újságokban. 

Az MTI Népszabadságban megjelent közleményét a Dolgozók Lapja – és vélhetően a többi megyei lap is – változatlan szöveggel vette át. A Hazafias Népfront Komárom Megyei Bizottságának „1973 március hóról” készített információs jelentése szerint „a lakossága széles köre” „felháborodással” fogadta ezt az eseményt.

Március 18-án Vérteskethelyen nyolc község — Császár, Ete, Kisbér, Súr, Szend, Szőny, Tárkány, Vérteskethely — „úttörőcsapatának lelkes pajtásai gyűltek össze vetélkedőre a vérteskethelyi művelődési házban”, ahol az „úttörő-formaságok után Metzger Márta járási úttörőtitkár üdvözölte az ötfős csapatokat, vezetőket, vendégeket.” A HNF tatai járási bizottságának első díját Szend csapata „megérdemelten” nyerte el 55 ponttal, míg a vérteskethelyiek második helyezettek lettek. A harmadik helyet Kisbér csapata szerezte meg és a „további sorrendet is csak minimális pontkülönbség döntötte el.”

Még áprilisra is jutott esemény, mégpedig a költészet napján, „a KISZ megyei bizottsága által meghirdetett Petőfi vers- és prózamondó verseny megyei döntője”, ahol az elnökség tagja volt Izsáki Mihály, a Komárom megyei MSZMP-bizottság titkára, valamint Sárándi József költő és Kovács Emil, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetőhelyettese mint zsűrielnök.

A tanulók közül első helyezett a komáromi Kégli Piroska lett, a második az oroszlányi Kaszás József, míg a dorogi Bárány Ágota a harmadik. A dolgozó fiatalok közt első helyre került a tatabányai Lakatos Pál, második komáromi Molnár Attila és a lábatlani Szabó Károly. Az első és második helyezettek Szegedre utaznak majd, az ifjúsági napokra, a harmadik helyezettek könyvet kaptak emlékül.

Az 1973-as év második felében jóformán eltűnnek a Petőfi-évfordulóval kapcsolatos Komárom megyei események. A Dolgozók Lapja Hungaricanán elérhető példányai ugyan hatalmas számban tartalmazzák továbbra is „Petőfi” kifejezést, de a találatok túlnyomó része más megyében, esetleg külföldön megrendezett eseményre utal, vagy a költővel kapcsolatos irodalom- és művelődéstörténeti cikk. 

Nem megyei, hanem országos esemény volt a Petőfi-évfordulóra időzített két magyar film, a János vitéz és a Petőfi ’73 bemutatója.
A Petőfi elbeszélő költeménye ihlette első „egész estés” magyar rajzfilm Komárom megyei díszbemutatóján részt vett Szabó Sípos Tamás, Balázs Béla díjas rajzfilmrendező is.

A másik film, Kardos Ferenc rendező alkotása „különös és rendhagyó módon idézi … a nagy költő szellemét, a 48-as forradalom emlékét. Nem úgy, ahogy a történelem — s még inkább a történelemkönyvek — már mindannyiunk, az egész utókor számára hitelesítette, hanem azt kutatták az alkotók, miként élhet 1848 és a költő a mai fiatalok képzeletében, gondolatvilágában. … Készülhetett volna akár egy jelmezes-kosztümös, látványos Petőfi-film, s ez bizonyára nagyobb közönségrétegigényeinek, történelemszemléletének felelt volna meg. … Több síkon folyik a játék. A szereplők — budapesti és pápai diákok — egyrészt élik saját életüket — s ezzel párhuzamosan — természetes és pergő ritmusú váltásokkal — a pápai gimnázium udvarán és termeiben „eljátsszák” a történelmi eseményeket. Kosztüm nélkül, diáktársaik által készített díszletek között mozogva elevenítik meg 1848— 1849 nagy fordulópontjainak történéseit, végigjárják Petőfi életútjának legfontosabb állomásait … Ezt az összevetési-értékelést — mint ahogy játékuk egészét is — valami suta és fiatalos báj, kedvesség, játékosság jellemzi.” –értékelt a megyei lap kritikusa, Gombkötő Gábor.