Újabb fejlemények a dózsakerti ásatásokról

Ahogyan arról korábban már beszámoltunk, a Tatabányai Múzeum a közelmúltba számolt be azokról a dózsakerti leleletekről, melyek napjainban bukkantak fel egy földmunka során. A legújabb Facebook poszt alapján megtudtuk, hogy a legnagyobb földbe mélyített ház is nagyon izgalmas, különösen akkor, ha Hallstatt-kori, mert ilyen településnyomokat nem igazán szoktak találni, hiszen nagyon sokszor földfelszínre építkeztek. Pontosan emiatt ismertek a temetőik és az erődített telepeik. Ha bebizonyosodik, hogy ez a ház kora vaskori, akkor itt helyezkedett el a települése annak a temetőnek, ami Dózsakert elején volt. 

Az eddig említett történelmi korszakok között hosszú évszázadok, évezredek teltek el. A késő bronzkor-kora vaskor Kr. e. 1000 környékére tehető, a germánok Kr. u. 600 környékére datálhatók, az Árpád-kori leletek az 1200-1300-as évekből származhatnak. 

Nagyon hosszú idő telik el tehát egy-egy időszak emberi nyomai között, miközben a természet is „visszavette a magáét.” Közben azonban újabb embercsoportok érkeztek, újabb és újabb kultúrával, és újra, meg újra használatba vették a területet. 

Ha megnézzük a katonai felmérések térképeit a 18-19. századból, akkor világossá válik, hogy az Által-ér és a Galla-patak találkozásánál egy kiemelkedő, homokos dombhát fekszik, amely adott esetben lehetett akár egy nép temetője, a patakon túl pedig a település, vagy éppen fordítva. Ez a terület a kedvező természetföldrajzi adottságai miatt lényegében mindig használható volt.

Az objektumok és a sírok a jelenlegi felszínhez nagyon közel kerültek elő. Ez nem azt jelenti, hogy a halottaknak nem adták meg a kellő tisztességet, hanem az évszázadok során a bányászat, az építkezések során rengeteg föld lekerült a lelőhely tetejéről.