2023.01.21. 12:12
Családok rettegtek a fagyban harcoló szeretteikért - a doni hősökre emlékezett Környe
Szentmisén és koszorúzáson emlékeztek Környén a Doni katasztrófában elhunyt áldozatokra. Visnyei László plébános a legutóbbi vasárnapi szentmisén, majd azt követően a Hősi Emlékműnél a Német Nemzetiségi Dalkör tisztelgett a hősök előtt.
A település vezetői és lakói helyezték el az emlékműnél az emlékezés virágait
Forrás: kornye.hu
A nyolcvan évvel ezelőtti borzalmakat Maticsné Szabó-Kovács Ágnes, a helyi képviselő-testület Kulturális, Oktatási, Sport és Nemzetiségi Bizottságának tagja idézte fel. A II. világháborúnak a magyarok számára egyik legtöbb áldozatot követelő csatája 1943. január 12-én indult meg.
Az urivi áttörés volt az első napja a hadsereg kálváriájának, a csapat pár hét alatt felmorzsolódva, 100-120 ezer embert veszítve tudott csak visszavonulni. A Don mellől mindössze 60 ezer katona tért haza.
Koszorúzás
A Hősi Emlékműnél az áldozatok előtt tisztelegve az önkormányzat nevében Pákozdi Ferenc alpolgármester, Vadász Éva, a Kulturális, Oktatási, Sport és Nemzetiségi Bizottságának elnöke, Tirhold Kármen és Wéber István, a Német Nemzetiségi Önkormányzat képviseletében, és Dörner István elnök és Kerecsényi József, a Környei Németek Baráti Köre és Kultúregyesülete részéről, valamint Visnyei László plébános helyezte el a kegyelet virágait, a jelenlévők a mécseseket.
Akkor már Környén is hidegebb volt a tél. Az itthon maradottak várták szeretteikről a híreket. Tudták, hogy a 2. magyar hadsereg döntő ütközetre készül. Minden család abban bízott, hogy az ő fia, az ő gyermeke, apja, párja, testvére túlélte, és haza fog jönni.
Az ütközetet túlélő katonákat azonban tovább tizedelte a minúsz 35 fokos fagy, az éhínség, és a hadifogság. Kevesen tértek vissza. Akik hazajöttek sok esetben betegen élték le hátralévő éveiket. Volt, akinek az egészségét az átélt fizikai trauma nyomorította meg, másokat gyötört az is, hogy a szocializmus évtizedeiben gyanakodva tekintettek rájuk. Nem lehetett az átélt traumákról sem beszélni, sem az elhunytakra nyilvánosan emlékezni – folytatta a tragikus események felidézését Nt. Börzsönyi Kornélia lelkipásztor, hangsúlyozva az emlékezés fontosságát.
Túlélők
– Mi, ma élők letehetjük az emlékezés virágait. Megkereshetjük szeretteink neveit. Nyíltan beszélhetünk a jelenleg is zajló háború kapcsán, hogy mit éltek át őseink. Fontos, hogy beszéljünk róla – hangsúlyozta Nt. Börzsönyi Kornélia.
A lelkipásztor fájdalmas emlékeiről is szólt: családon belül beszélgettek arról, hogyan is élte túl dédi azt, hogy segítség nélkül maradt három kislánnyal, sok művelendő földdel. Dédnagyapjuk ugyan hazatért, de ápolásra szorult élete végéig.
– Isten adott erőt ezeknek az asszonyoknak kitartani, míg a fronton volt a férjük. Ő adott erőt a gyermekek neveléséhez, a földek műveléséhez, a hazatértek ápolásához, a gyász elhordozásához - hangzott el a prédikációban, melyet ezekkel a gondolatokkal zárult: ne csak az ide felrótt nevekre emlékezzünk. Emlékezzünk azokra is, akik hátvédként tartották feladott leveleikkel és csomagjaikkal a messzi távolban élők lelkében a hitet, erőt és reményt.
Forrás: kornye.hu
