Sok helyen olvasták a bokodi krónikás könyvét

Egy kávézó teraszán üldögélt Szücs János, a híres bokodi helytörténet-kutató. Előbb érkezett a megbeszéltekhez képest, de ő már csak ilyen, egy igazi úriember. János a mai napig ezer szállal kötődik a településhez. Nyolcvanhárom évvel ezelőtt látta meg a napvilágot a faluban és annak ellenére, hogy ma már a szomszédos megyében él, szívesen hazajön. Hacsak egy jó erős fekete erejéig is, egy interjúra.

János alezredesként vonult nyugdíjba, utána kezdett el családfakutatással foglalkozni. Számtalan értékes információt szerzett könyvtárakból és levéltári ismeretei egyre csak bővültek. Egyre jobban kezdte beleásni magát a bokodi Szücsök történetébe és akkor jött az a gondolat, hogy miért ne lehetne kiterjeszteni ezt a kutatómunkát az egész településre.

– Ötvenhét kordokumentumot találtam Bokodról, képtelenség lett volna mindegyikkel foglalkoznom. Elkezdtem hát a török kiűzése utáni korszakkal és nem bántam meg – meséli János, aki fontosnak tartotta kiemelni, hogy Bokod egykoron Esterházy birtok volt és ennek megfelelően erdőgazdálkodást folytattak. Beszélgetésünk alatt megemlíti azt is, hogy Bokod teljes területe 9300 hold volt, az erőmű építésekor ebből 6 ezret Oroszlányhoz csatoltak.
Beszélgetésünk alatt bele-bele fogunk témákba. Végül kérdezzük az olvasói visszajelzésekről is. Azt mondja, vannak kritikusok. A legtöbben kevésnek tartják, de a szó jó értelmében: már most várják a folytatást. Sokan gondolják úgy, hogy János összegyűjtött történetei nemcsak emlékeztetnek, hanem tanítanak is. Kiváltképp a fiatalabb generációt, akikre a könyv sorai újult erővel hatnak. Végül előkerül a toll, a könyv első oldalán pedig az aláírás: sok szeretettel, Szücs Jánostól.

Az 1960-as évek elején “nehéz faluként” tartották számon a községet. Akkor, a Járási Tanácson az a szóbeszéd járta, hogy Bokodon még piros szemű emberek is vannak. Kiderült, az író a sok egyforma vezetéknévvel megáldott lakosra gondolt. Gyakori volt például a Gerlinger, a Lázár, a Szücs, a Varga és a Vas. Az érdeklődő a bokodi bronzleletről és a Tessedyk rejtélyről is olvashat, de a Bokodi Vízimalom történetének is külön fejezetet szentelt Szücs János. Szót ejt arról, hogyan nyitott mozit, de egy doktorált pásztorfiú és egy szerb hadifogoly emlékei is feltűnnek az oldal hasábjain. Szintúgy megemlékezik az elődökről, a szervezetekről és a bokodi bányász emlékjelről, mely méltó emléket állít az egykoron nagyra becsült szakma kiválóságainak.

A Fejezetek Bokod történetéből című könyv eljutott már a világ különböző pontjaira. Összesen 250 példányt nyomtattak belőle, de nagy utat is megtett már. Amerikában, New Yorkban is olvashatták a kiadványt, de a német fővárosban, Berlinben is fellapozták a településről szóló írást. A könyv születését tízéves kutatómunka előzte meg, de János sem az időt, sem a pénzt, sem az energiát nem sajnálva dolgozott. Ez lett az első könyve, de nem az utolsó. A kutatások során számtalan adat és történet került felszínre, amit a későbbiekben biztosan a közönség elé tár. Ilyen például Bokod első világháborús emlékei és a posta története. Addig nekünk, olvasóknak is érdemes kutatni a tatabányai, a tatai, valamint az oroszlányi könyvtár polcait.