A kartonpapírból készült tehenet is megfejték Tardoson

A rengeteg állatos mese, mondókák, versek és dalok, napi szinten csendültek fel a csoportokban. Hol hangszerekkel kísérve adták hozzá a ritmust, hol mozgással kísérték. Emellett kirándulást szerveztek a faluba az ovisoknak, a focipályára és a közeli bányahegyi út végén található erdőbe. Az erdőben aztán az összes itt található állatról került elő egy kis versike, dalocska. Visszhangzott a környék a Mókuska, mókuska című daltól, ami a gyerekek kedvence. De a természet adta kincseket is gyűjtötték. Szedtek csipkebogyót, és sok-sok szép, tarka levelet. 

Óvodába rendszeresen jár egy kedves kis figura, akit Kerekítő Manónak hívnak. A csoportokban ő kerekíti jókedvre az aprótalpúakat. Mondókáztak, énekeltek és egy kis bábjelenettel kedveskedtek az óvónők a gyerekeknek. Minden csoportba más-más történet került elő Kerekítő Manó tarsolyából. Akadt ahol varázsszemüvege volt, és azzal varázsolta át a gyerekeket, volt, ahol állatokkal beszélgetett.

Zárásaként, kihasználva a jó időt, az udvaron felállított játékállomások várták az apróságokat. Az óvodapedagógusok, dajka nénik kreatív játékai mellé még kibérelték a Sza-be Mókatár népi játékait is. Ezek igazán nagy sikert arattak.

Az ovi dolgozói igyekeztek úgy összeállítani az állomásokat, hogy többféle játék kerüljön „elő”. Nemcsak a mozgásfejlesztés volt a cél, hanem az agyak megmozgatása is. Amőba, malom, nyuszifül-kereső játék mellet tehenet fejtünk (papírkarton tehén- tejjel töltött gumikesztyűvel), mókus etetés dióval, bika dobáló, kakas pofozó, ragacsos pók, lópatkolás, hol a csacsi farka? játékok tették teljessé a hetet.

Persze a sok új ismeretet elmélyíteni egy jó kis kóstolóval lehet. Így miután a gyerekek megfejték az ovi kis tehenét, tejből készült ételeket, sajtokat, vajat, túrót és desszerteket kóstolhattak.