Korhű öltözékben, barbár sakkal is ünnepelt a tatabányai Múltunk és Jövőnk Egyesületet

Csodálatos környezetben fogadtak a Múltunk és Jövőnk Egyesület tagjai. A születésnap időpontját nehéz volt kijelölni, mert tavasztól őszig rendszeres résztvevői a hagyományőrző programoknak. Érkezésünkkor éppen búcsúzkodott egy másik kompánia tagja. Auerbach István, és felesége, Marika a Gyulaffy Bandériumhoz tartozik. A csatajelenetek alkalmával a másik oldalon szoktak „harcolni”. Most egy asztalnál ültek az ünnepeltekkel. A hatalmas birtokon a terített asztalok roskadásig meg voltak pakolva finom falatokkal. Odébb egy jurta állt, és egy tűzrakóhelyen a fa szikrára várt.

Kovács Károly, a Múltunk és Jövőnk Egyesület egyik alapítója, alelnöke kísért körbe, majd mesélt a csapatról, eredményesen működő szakosztályaikról. Két évtizeddel ezelőtt Ádám Róberttel és fiaival hívták életre az egyesületet. Később sokan csatlakoztak hozzájuk, családok, gyerekek egyaránt, akik szemük láttára nőttek fel. Az egyesületben több korosztály is képviselteti magát.

– Kezdetben szórakozásból íjászkodtunk, aztán belecsöppentünk a Tatai Patara forgatagába. Megtetszett a miliő és elkezdtük komolyabban beleásni magunkat a történelembe. Az oszmán kort tanulmányoztuk, a ruházatot, a fegyverzetet. Készítettünk korhű viseleteket megfelelő stílusú és formájú anyagokból. Innen indult az időutazásunk, amely azóta is jelentősen meghatározza a tevékenységünket. Hitelesek próbálunk lenni, ezért sokat tanulunk, olvasunk, hogy a bemutatókon minden részletre oda tudjunk figyelni: a korhű öltözéktől a bajvívási technikákon át az eseményeken használt tárgyakig. Autentikusak a sátrak, asztalok, székek, szőnyegek, kupák, és fából készültek az evőeszközök is.

Kezdetben egymásnak kölcsönözték a felszereléseket. Aztán ahogy egyre mélyebb lett a kötödés a kor és a társaság iránt, saját viseleteket és fegyverzetet is beszereztek. Többféle szakember van köztük, így amit lehet, ők készítenek el saját kezűleg: bajvívó kardokat, szablyákat, ruházatot – mondta az alelnök.

Az alelnök elmondta: az egyesület főként a honfoglalás korát és az oszmán kort idézi meg. Gyakran íjásztatnak, és ekkor a honfoglaló magyarok életét mutatják be. Ruházatban, fegyverzetben, jurtákkal, sátrakkal.

A bemutatókon való részvétel alapos egyeztetés eredménye. Ez látszik a patarán is, ahol az ország különböző pontjáról érkeznek hagyományőrzők, akik egy-egy csapatot elevenítenek meg a harci bemutatók során. Vannak fővezérek, mellékszereplők, epizódisták a magyar és a török oldalon is. A legtöbb történelmi esemény és a csatajelenetek valós környezetben valós események felidézésével zajlanak: többek között Tatán, Kőszegen, Várpalotán és más történelmi helyeken.

A férfiak mellett a nők is megjelennek – természetesen ők is korhű ruhákban. Szerepük ugyan nem olyan látványos, mint a harcászatban jártas férfiaké, de a 25-40 kilogrammos páncélzatot viselő férfiaknak nagy szükségük van vízre és segítségre, amelyet a nők biztosítanak. A vizet cserépkorsóban viszik a harcosok után, és néha a csatatéren is megjelennek markotányosként.

– A Múltunk és Jövőnk Egyesület egy rendkívül összetartó, kiváló csapat. Jól érezzük magunkat együtt, rendkívül sok sikerélményünk van. Például, amikor egy szép történelmi esemény részesei lehetünk, vagy kiváló eredményt ér el egy tagunk egy versenyen. Ötvenen vagyunk, a legifjabb aktív tagunk tizenéves, a legidősebb pedig már nyugdíjas. Sok fiatal pár is rendszeresen vesz részt a programjainkon. Ahogy a mai születésnapon is. Csodás környezetben élvezzük egymás társaságát, meghívtuk a barátokat, akik más bandériumok, egyesületek tagjaként nagyobb történelmi játékokon velünk együtt vesznek részt.

A születésnapi házi verseny közben véget ért. A díjátadás után a naplementében már készülődtek a tűzgyújtásra. Előkerült a sámándob, és a születésnapos csapat tagjai szertüzet ültek a jurta mellett.