Évekig markában tartotta a drog, most prevenciós előadásokat tart a kisbéri sportoló

– Sok évnyi függőség után hét esztendeje már tiszta vagy. Mi kell ahhoz, hogy sok évnyi szerhasználatot követően leszokjon róla?
– Mindenképpen kell egy mélypont ahhoz, hogy az egyén úgy döntsön, hogy szeretne minőségibb életet élni. Ezt mindenkinél más váltja ki, valaki utcára kerül, más elveszít mindenkit maga körül, valaki pedig halálközeli élményt él át. Nálam az volt ez a pont, amikor a saját nagymamámat majdnem megütöttem, mert nem adott 200 forintot drogra. Ott éreztem legerősebben azt, hogy le szeretnék állni. Ezt követően hoztam meg a döntést, csak saját elhatározást követően lehet leállni ezekről a szerekről, az erőltetett külső behatás nem segít.

– Van-e különbség a különböző addiktív anyagok között a leszokást illetően?
– A pszihoaktív szerek maradandó károsodást is okoznak az emberben nagyon rövid idő alatt. Lelkileg és szellemileg tönkretesz, az érzelmi és fizikai részéről nem is beszélve. Amíg a Magyarországon legelterjedtebb marihuána esetében 5-10 év kell ahhoz, hogy függőség alakuljon ki, addig az újhullámos drogoktól 3-6 hónap alatt végbemegy a folyamat. Ennyi idő alatt teljesen leépülhet a szerhasználó, és a drog válik az életének központjává.

– A közmondás szerint a rablóból lesz a legjobb pandúr. Hogy érzed, jobban az életükbe látsz a múltad miatt azoknak az embereknek, akik még mindig szerhasználók?
 – Nagyon fontosnak tartom a hitelességet. Nekem ha egy olyan ember próbálna segíteni, aki ezen az úton nem ment végig, és beszélne nekem arról, hogy hogyan legyek túl az elvonáson, nem tartanám hitelesnek, és ne ő mondja meg, ha azt sem tudja, miről beszél. Azt szoktam mondani, hogy erre „születni” kell. Fontos, hogy az ember képzett legyen ebben a témában, de azokat a mélységeket csak a gyógyult függők értik meg, akik már ezen átmentek, így autentikusabban tudnak segíteni.

– Mi volt a motivációd abban, hogy segíts azokon, akik abban a cipőben járnak, amiben te is jártál? 

– Én nyolc éven keresztül voltam aktív szerhasználó, és nem válogattam a drogok között. Egy évet voltam bennlakásos drogterápiás otthonban Ráckeresztúron. Ez 7-8 esztendeje volt, azóta nem használok tudatmódosító szereket. A terápia során éreztem, hogy nagyon sok sorstársam szeretné követni az utamat, és sokat beszélgettem velük. Ez nekem is erőt adott, feltöltődtem, ha azt láttam, hogy egy személy az én hatásomra lesz motiváltabb, változtat az eddigi életén és elindul a jó úton. Mindezt úgy, hogy nem erőltettem rá az én akaratomat, csak mutattam egy alternatív utat. Éreztem, hogy ez lesz az én utam, mert a profi labdarúgó karrieremet elrontottam a drog miatt, de a sporton, a drogokon és az embereken kívül semmi máshoz nem értek.

– Megfelelőnek tartod-e ma Magyarországon az állami drogprevenciót?
– Azt gondolom, hogy amit én illetve mentorom, Hamar János csinálunk, nagyon sokat segít a megelőzésben. Szerintem kevés a hiteles ember által tartott drogprevenció, a mai fiatalság sokkal jobban igényli azt, ha valaki a saját hibáiról és tapasztalatairól beszél. Ha akkor jött volna valaki, amikor én fiatal voltam, és elmondja ugyanezeket, amiket én is elmondok az iskolákban, akkor lehet, hogy teljesen máshogy alakul az életem. Az már eredmény, ha egy magot elültetünk a fiatalok fejében, és elmondjuk nekik azt is, hogyan és hol tudnak segítséget kérni. A példámból okulva láthatják, hogy van kiút.

– Hogyan lehet kiszűrni, ha valaki szerhasználó?
– Ránézésre eléggé észrevehető, ha valaki szer hatása alatt van. Viszont azért nehéz kiszűrni, mert ilyenkor hajlamosak „elbújni”, azaz vagy egyedül, vagy a többiekkel együtt használja. Amikor valaki nincs „beállva”, akkor is érzékelhető a viselkedésén, nagyon nagy hangulatingadozások jellemzik az egyént, illetve tapasztalható ingerültség is. Egy szerhasználónak nincs más fókuszban, csak az, hogy szerhez jusson, és ezért szó szerint bármit megtesz. Az első helyen a drog áll, és addig nem lehet hozzászólni, amíg nem kapja meg az adott szert. De van egy olyan szerhasználói csoport is, amely csak alkalmanként drogozik, például bulikban. Rajtuk nehezebb észrevenni a jeleket. A tudatmódosító szerek használatának egy oka szokott lenni: menekülni a saját fájdalmaink, traumatikus jelenségek elől, akik az életünkben, leggyakrabban gyerekkorunkban történt.

– Mit lehet tenni akkor, ha valamelyik családtagunk, barátunk függő lett?
– A legmorbidabb tanácsom az, hogy ha egy szülő azt tapasztalja, hogy a gyerekére sehogy sem tud hatni, akkor pakolja össze a cuccait, és indítsa útjára. Fontos elmondania, hogy a józanságban tud segíteni és mellette áll, de nem asszisztálhat a függőséghez se pénzzel, se étellel, se lakhatással – még ha ez elég drasztikusan hangzik. Közelebb kell segíteni a függőt a saját mélypontjának eléréséhez, hogy megszülethessen a saját, önálló döntése a józan élet felé. A szülöknek fontos vállalni a felelősséget, hogy részben az ő hibájuk is, hogy a gyermekük a drog felé fordult. Minden esetben el kell kerülni, hogy negatívan beszéljünk a függőről, inkább a szeretetet és az őszinteséget kell fegyverként használni. Fontos a kommunikáció, a családtagoknak őszintén el kell mondaniuk a függőnek, hogy ők hogyan érzik magukat attól, hogy a gyerek droghasználó. Éreztetni kell vele, hogy nem kell semmit egyedül csinálnia, és támogatja a család, de csak a józanságban.

– Hány olyan ember lehet egy átlagos társaságban, aki titokban függő, és nem veszi észre a közvetlen környezete? 
– Az előbb említettem Hamar János nevét, aki idő közben kis túlzással a pótapám lett. Ő szokta mondani, hogy aki 2022-ben nem függ semmitől, az már gyanús. A függőségek korát éljük, mindannyian függünk valamitől. A kérdés csak az, hogy ki ismeri fel, ki vallja be saját magának, és mit tesz az ügy érdekében. Ha a kábítószerekre helyezzük a fókuszt, szerintem minden társaságban van 1-1 ember, aki alig várja, hogy eljöjjön a hétvége, és elmenekülhessen ebből a világokból, akár a drogba, akár az alkoholba vagy a gyógyszerekbe.

– Ahogy tragikusan fiatalon elhunyt édesapád, úgy te és az ikertestvéred, Krisztián is futballozik, mindketten Kisbéren. Milyen szerepet tölt be az életetekben a sport, és mennyit segít a gyógyulásban?
– Mi is a Videotonban kezdtünk el ismerkedni a labdarúgással. 13 évesek voltunk testvéremmel, mikor édesapánk 38 éves korában meghalt (Takács Lajos, 179 mérkőzésen játszott a Videotonban - a szerk.). Mi ott kezdtünk el ismerkedni a drog világával, így nem is volt sokáig kérdés, hogy a profi karrierünknek vége lett, mielőtt elkezdődhetett volna. Most megyei szinten, hobbiból futballozunk, mert még mindig szeretjük, és közösségi élményt ad, ami fontos az életben. Mindketten úgy érezzük, hogy a pályán vagyunk igazán otthon, ott tudunk kiteljesedni teljesen, és fel is töltődünk. Mindketten végzünk más sportot a labdarúgás mellett, azt gondolom, hogy a testnek és a léleknek harmóniában kell lennie egymással. A sport mindig is fontos szerepet fog betölteni az életemben, legyen akár a foci, a boksz vagy a konditerem, de a leginkább azok a sportok foglalkoztatnak, ahol közösségben vagyok, és ha a csapattársam szemébe nézek, akkor látom rajta, hogy számít rám. A józanság megtartásában is fontos a közösség, mert ez egy igen nehéz dolog. Egy függőnek mindig kellenek új és új célok, és a sport erre tökéletes. Egy függő mindig függő marad, ebből nincs teljes gyógyulás, csak meg lehet tanulni kezelni a függőséget, és józanul élni. Ez nem mindig könnyű, de sokkal jobb így.

– Mit tanácsolnál annak, aki már rálépett a szerhasználat útjára?
–  Azt, hogy ha egyszer megjelent benne a gondolat, hogy nem kellene így élnie, vagy kezd elveszíteni mindenkit maga körül, akkor menjen el egy olyan közösségbe, ahol hasonló sorsú emberek vannak. Segítséget kérni nem szégyen. Sokan azt hiszik, hogy a legerősebb ember az, aki nem gyenge. Szerintem pedig ahhoz sokkal nagyobb erő kell, hogy belássuk, hogy a szer túlnőtt rajtunk. Sokkal erősebb, aki meg gyenge és elesett lenni. Nincsenek egyedül! Lehet ideig óráig azt gondolni, hogy a szer megold minden problémát, de a vége mindig mindenkinek az, hogy mindent el fog veszíteni. Többen még az életüket is. Minden ember ezen a földön egy érték, és mindenkiben ott szunnyad a tehetség. Meg kell találnia mindenkinek a saját útját. Röviden: mindenkit bátorítok arra, hogy kérjen segítséget.