Okosodó majmokról vitáztunk az esztergomi régiségvásáron

– vett kezébe egy kopottas, pár száz forintért kínált regényt egy hölgy, aki párjának mesélte el, hogy mi fogta meg őt annyira az említett műben. Persze a férfi sokkal kevésbé osztotta az ő véleményét és inkább a keszeghorgászatról szóló kötetet nézte ki magának.

Bár a nyári időszakban jellemzően kevesebb árus teríti ki asztalra portékáit, így is szép számmal találkoztunk eladókkal, akik kellő elszántsággal szólították le az érdeklődőket. A vásári forgatagról nem hiányozhattak az ódon festmények: az állatos alkotások, az erdőben lágyan csobogó csermelyeket ábrázoló képek igazi örökzöldek és a gyűjtők mind rájuk vadásznak. Ahogy telt az idő, úgy váltak egyre vékonyabbá a pénztárcák és nőtt a tartalma az asztalokon lévő dobozoknak, övtáskáknak.

– Emlékszel az E.T.-re? Most te is hazaviheted magaddal, pont befér ide a bicikli kosarába – élcelődött egy középkorú nézelődő.

– jött is a válasz a társtól, aki jót mosolygott, de végül letett az ötletről és inkább egy játékautót vásárolt ötszáz forintért a gyermekének. A piacon mindenkiből előtör egy-egy kedves gyermekkori emlék, öröm hallgatni a különböző történeteket.

Egy harmincas éveiben járó férfi kiszúrt egy kicsi matchbox kocsit, majd arról mesélt a mellette állóknak, hogy gyermekként elpusztíthatatlannak vélte és addig-addig dobálta, míg ki nem tört a bal hátsó kereke. Édesanyja pedig megunta, hogy az autó hol a falon, vagy az asztalon, rosszabb esetben a tévé képernyőjén csattant és ezután kidobta a játékot a kukába.

– Magyarország megyéi és városai! Hát ez a könyv januártól már történelem – mondtam, miközben hazánk közigazgatási felosztását ábrázoló térképéhez értem. Mellette rögtön felfigyeltem egy izgalmasabb műre, ami történetesen Arthur C. Clarke: 2061 – Harmadik űrodüsszeia című kötete volt.

Egy kissé elvont férfi a hátam mögül rögtön oda is szólt, hogy szerinte a sorozat első regénye, illetve az abból készült film a legjobb, a folytatás felejthető. Szóba is elegyedtünk egymással: a fanatikus néhány perc múlva már-már megszállottan azt pedzegette, hogy véleménye szerint tényleg létezhetett a monolithoz hasonló kőtömb, ami által „okossá és emberré váltak” a majmok. Ki tudja, mit szólt volna ehhez a párbeszédhez egy teológus, vagy egy evolúciókutató, de ez a fikció már nekem is egy kicsit sok volt...