Már tizenévesen festőművészként látta magát az oroszlányi Zámbó Kornél

Kerti munka közben érkezünk a birtokra, mégis pillanatok alatt cseréli ecsetre a metszőollót Zámbó Kornél. Eleinte csak elméletben, aztán gyakorlatban is. Máris jön a felismerés, átlépve a küszöböt: vajon szerencsés, hogy a munkahely egyben az otthon? 

Portrén dolgozom, de alig várom, hogy befejezzem 

– mutat az állvány felé, miközben a következő alkotás körvonalairól beszél. Már látni az asztalon heverő skicceket. Egyelőre csak vázlatok. Így alkot Zámbó Kornél, hogy többször papírra veti ötleteit, alaposan kidolgozza a részleteket. Előkerül parafatáblája. Csak úgy csúszik a grafit a papíron. Alig telik el fél óra, és már láthatjuk is a soron következő kép egyik szereplőjét. A helyszín egy sírkert, körülötte számos halott lélek. Angyalsereg köröz az égben. Fontos szerepe jut nekik a végeredményt illetően. Egyelőre több titkot nem árulhat el a mester, de hozzáfűzte, időben értesít. 

Mindegyiket úgy szeretem, mintha a gyermekem lenne. Nincs fontos és fontosabb

– mondja, miközben az elmúlt évtizedek megszámlálhatatlan terméséről és a hozzájuk fűződő viszonyról kérdeztük. Lapunknak elárulta, élete első komoly alkotásánál jelentősebb emlék is van. Mindennek a kezdete. 

Nyolcadik osztályos voltam 

– kezdi mesélni történetét, majd a papírhalmazok közül kiemel egy iratot. Koránál már csak a benne rejlő gondolatok voltak komolyabbak. A kis Kornél papírra jegyezte a felismerést: a festészeten kívül semmi más nem érdekli. Évtizedekkel később meg is valósult az álom: keze munkáját dicsérik Oroszlányban a főút menti sgraffitok, építészeti dekorációk újraalkotása, Budapesten, a Művészeti Galériában. Zámbó Kornél képei bejárták a világot, kiállították őket Bécsben, egy barokk templomban, sőt az egyik festmény egy torontói színház dísz­leteként szolgál. 

Hírességek a vásznon - Kossuth-díjas művészekről, költőkről, írókról, színészekről, film- és színházrendezőkről, operaénekesekről, nemzetközi hírű tudósokról, festő kollégákról, csupa kimagasló személyiségről készített már portrét. Sorozatában helyet kapott többek között Jókai Anna és Miklósa Erika, továbbá Eötvös Gábor, Faludy György, Oláh György és Vámos László. Legközelebb dr. Beer Miklós római katolikus pap, író, a Váci egyházmegye nyugalmazott püspöke foglal majd helyet portrészékében. 

Világéletemben realista szemléletű festő voltam. Korábban hatalmas méretű figurális kompozíciókkal birkóztam, nagyon sok murális, állami megbízatást kaptam. Ezzel párhuzamosan érdekelt a bánya világa, az értéket teremtő, dinamikus munkát végző, alkotó ember figurája 

– összegzi munkásságát Zámbó Kornél, aki egy időben nagyon szerette a falusi barangolásokat is, a tevő-vevő, szöszmötölő öregeket, a régmúlt paraszti világ témát is ábrázolni. Hozzátette: ebben a neurotikus, rohanó világban azokat a csendben megbúvó pontjait keresi, melyből azt meríthetjük, amire századunknak a legnagyobb szüksége van: derűt, harmóniát és bizodalmat.