Kést ragadott, de jó vége lett: 30 éve alkot a Kocson élő Vass Henrik iparművész

A pandémia mindenkire másképp és másképp hatott. A karácsony és új év kapcsán egyebek mellett erről is beszélgettünk a tősgyökeres kocsi csont-és fafaragóval, Vass Henrikkel. 

– Érdekes helyzeteket szült ez a járvány. Bevallom, én, mint otthon alkotó ember, nem vettem annyira észre. Mivel a megrendelések „házhoz jöttek” vagy telefonon egyeztettünk. Úgy gondolom, a vírus következményei szomorúak, miközben össze is hozzák az embereket. Azt vettem észre, hogy mostanában jobban figyelünk egymásra. Jó lenne, ha ez így is maradna és csak a vírus tűnne el... Persze azért volt, ami nagyon hiányzott. A tavaszi játszóházak, gyerekfoglalkozások. Remélem, nem túlzó, de némiképp küldetésemnek tekintem, hogy a tudást átadjam a fiataloknak, hiszen ők a legfogékonyabbak. Rájuk lehet támaszkodni a kultúránk megőrzésében is – mondta a népi iparművész.

A mester, aki egyéb címei mellett 2000-ben az Év Ifjú Mestere, Aranyokleveles Népi Iparművész lett és megkapta a Príma Hungaria Milleniumi díjat, szólt arról is, hogy a faluház lelkes vezetőjének, Szabóné Zsuzsának még az ovisokat is sikerült bevonni az ilyen programokba. Henrik kisebb előadásokat tartott nekik szinte mindenről, ami összefügg az alkotás örömével, ami gyarapítja ismereteiket, ami leköti az apróságok figyelmét. És persze „farigcsáltak” és színeztek is.

– Nyáron, ősszel sikerült bepótolni a gyermekekkel elmaradt találkozásokat. Megyeszerte, az úgynevezett Erzsébet-táborokban mintegy háromszázötven gyermekkel foglalkozhattam, ami igazán nagy örömet jelentett. Mivel nagyon utazgatni sem lehetett külföldre, így a hazai helyek, tájak, kultúra kerültek előtérbe, felértékelődtek. Mondhatnám azt is, visszanyúltunk a gyökereinkhez. Olyan dolgokat vettünk észre, kezdtünk megbecsülni, amire korábban oda sem figyeltünk – mesélte Vass Henrik.

A művész éppen harminc éve vett először „bicskát” a kezébe azzal a szándékkal, hogy valamit faragjon. Végül egy kis medál, egy naprozetta „született” az első próbálkozások nyomán, amelyet ma is őriz. 

– Mostanság karácsonyi ajándékokat faragtam megrendelésre. Hét díszdobozt készítettem fiúknak és lányoknak, belsejükben egy-egy bibliai idézettel, ékrovásos faragással. A „fiú dobozok” tetején naprozette volt, a lányokén Hold. Ezen túl egy, úgynevezett élettúra-bot nyelét is kifaragtam. A fokos fejét egykoron még a megajándékozott édesapja kovácsolta. Aztán felakasztottam a kötényem a fogasra, és jöhetett az elcsendesülés, a feltöltődés időszak. Az új évben reményeim szerint elkészül a műhelyem, az emeleten pedig egy kis galériát nyitok. Magunknak pedig faragok egy cégtáblát, a bejárati lépcsőhöz pedig korlátot – sorolta a terveket a kocsi iparművész.