A dunaalmási lovasáldás mindenkinek adott útravalót (fotók, videó)

Immáron huszonnegyedik alkalommal rendezték meg a község szívében, december 26-án a lovasáldást. Bár meglehetősen hűvös volt az idő, a jeles nap alkalmából azért még a nap is kisütött. 

A tradicionális, már hagyománynak számító ünnepségre idén is sokan kilátogattak a Duna menti kis községben. Mint minden évben, úgy idén is 11 órakor vette kezdetét az esemény. Most azonban rendhagyó módon nem a templomdombon sorakoztak fel a lovasok a lovaikkal, hanem a művelődési háznál. Az eseményt a Vadvirág Dalkör éneke nyitotta meg, ezt követően pedig Ollé Árpád polgármester mondta el értékes gondolatait az egybegyűlteknek.

A településvezető nyitóbeszédének elején kiemelte: idén azért volt szükség a helyszín változtatásra, mert az esemény szervezésekor még bizonytalan volt, hogy a templomhoz vezető út térkövezése befejeződik-e. Ollé Árpád ezután felelevenítette a ló és az ember közötti évszázadokra visszanyúló szoros köteléket és kifejtette az állattartásra vonatkozó szabályok múltját, jelenét és jövőjét. Mint mondta: nomád, állattartó nép vagyunk. Feszty Árpád művész sem véletlenül festette meg úgy a Feszty-körképet, hogy honfoglaló elődeinket láthatjuk rajta lóháton. Hozzátette: most pedig ezeknek a jószágoknak a leszármazottai vesznek körül bennünket. 

Ezt követően Magó Ottó diakónus atya mondott beszédet: – Isten, aki csodálatos minden művében, legyen mindnyájatokkal. Urunkat, Istenünket ki mindent bölcsen teremtett, szívből magasztaljuk. A mindenható által teremtett állatok a levegőben, a földön és a tengerben élnek. Részt vesznek az ember sorsában és az életéhez társultak, szegődtek. Isten jótéteményeit minden élőlényre kiárasztja, nem ritkán fölhasználja az állatok segítségét, sőt, képeit is, hogy általuk az üdvösség titkait jobban megértsük. Amikor tehát ezekre az állatokra Isten áldását hívjuk, akkor adjunk hálát annak, aki minket minden teremtmény felé emelt – részletezte az atya. 

Ezután elérkezett a rendezvény fénypontja: az atya megáldotta a félkörívben felsorakozott lovakat. Majd Valkiné Gúthy Éva nagytiszteletű asszony osztotta meg értékes gondolatait a jelenlévőkkel.

Megemlékeztek Az eseményt a Vadvirág Dalkör ünnepi műsora tette még tökéletesebbé. A legmeghatóbb momentum azonban mégis az volt, amikor az egybegyűltek megemlékeztek a program ötletgazdájának emléke előtt, aki sajnálatos módon pár éve már nem lehet jelen az eseményen. A kórus tagjai szétosztottak egy dalszöveget, amelyen Juhász István kedvenc karácsonyi énekének szövege szerepelt. A szépkorúak kérése az volt a jelenlévők felé, hogy énekeljék velük együtt a dalt, ezzel is adózva emléke előtt.