Kecskemétre vitte a Monostori Erődöt a tatabányai Szamódy Zsolt Olaf

Ez van. – Ez a címe annak a retrospektív kiállításnak, amely Szamódy Zsolt Olaf Balogh Rudolf-díjas fotóművész minden alkotói korszakát felöleli és bemutatja egészen 2022. január 9-ig Kecskeméten, a Magyar Fotográfiai Múzeumban. Ahogy arról a baon.hu beszámolt, az eseményen köszöntőt mondott Baki Péter igazgató, a tárlatot Wehner Tibor művészettörténész nyitotta meg, aki részletesen bemutatta a művész munkásságát.

Szamódy fotográfusként a kilencvenes évektől kezdve következetesen fényképezte az emberi lét által megváltozott környezetet, az épített vízpartot, kikötőt, gyárat vagy katonai erődrendszert. Életműve jelentős részét képezi a víz, mint motívum használata is.

Az 1956-ban Budapesten született, 1984 óta Tatabányán élő és dolgozó Szamódy Zsolt intenzívebben az 1980-as években kezdett fotografálni. A Testnevelési Főiskolán végzett vívóedzőként, válogatott vívó, majd edző volt. 1990-től alkalmazott fotózásból él: katalógusokat, reklámokat készít.

Első kiállítási fellépése 1986-ban volt, azóta napjainkig évente újabb és újabb kollekciókkal mutatkozik be hazánkban és esetenként külföldi városokban is. Nem csak művészeti, hanem aktív közéleti tevékenység is nevéhez fűződik: 2002-től 2015-ig a Magyar Fotóművészek Szövetségének elnöke volt, előtte és utána pedig elnökségi tagja.

A kiállítás megnyitóján Wehner Tibor művészettörténész a fotográfus munkásságát áttekintve elmondta, hogy a rendszerváltás következtében bekövetkezett társadalmi változások Tatabányán – korábban Magyarország egyik legjelentősebb bányászvárosában – fokozottan érezhetők voltak: a szénkitermelés megszűnésével, a nagyipari létesítmények bezárásával, bontásával a város arculata fokozatosan átalakult.

A folyamatok az érzékeny művész számára izgalmas lehetőséget nyitottak meg. A közeg átalakulását dokumentálta, a korábban megváltozhatatlannak hitt átalakulását rögzítette kamerájával. Megörökítette a korábban szigorúan zárt komáromi erődváros bástyáit és kazamatáit, majd egyre gyakrabban fotózta a tengerpartot és tengereket. A 2000-es évek végén és a második évtizedében pedig Indiában és Kínában is dolgozott.

– A rideg, kemény valóságelemek, a költői szépségek és érzékenységek auráját alig-alig hordozó objektumok, a mesterséges elemek világából az alig-alig felismerhető eredetű nyomok, a sejtelmek, a misztikus-transzcendes jelenségek birodalmában kezdte meg kutatómunkáját – beszélt a művészettörténész Szamódy Zsolt mai alkotói irányáról, hozzátéve, hogy képei egy részét a pusztulás melankóliája lengi át, melyek azt üzenik nekünk, hogy idő nincs, csak időtlenség, pusztulás és elmúlás van. – E különös létállapot megfoghatatlan pillanatainak varázsát idézik és őrzik Szamódy Zsolt fotográfiái – összegzett a művészettörténész.