Lábatlanon Blues Fesztivállal búcsúztatták a nyarat

– Azt tudjátok, hogy idén lett nagykorú a fesztivál? Örüljetek velünk! – szólt oda a fesztiválozóknak a Kontor Horváth Acoustic együttes egyik tagja, Horváth Misi, majd szájába vette a harmonikáját és rá is zendítettek egy dalra.

Bevallom, már vártam az idei rendezvényt, tavaly ugyanis amikor kiléptem a kert kapuján, akkor megfogadtam, hogy egy év múlva újra visszatérek. Ezúttal sem csalódtam, a padon ülve a dallamok hallatán folyamatosan járt a lábam. A szerzemények közötti szünetben elhangzott, hogy a fesztiválon a blues idén az autizmussal élő emberekért szólt és mindenkit arra kértek, hogy támogassák a Mozaik Egyesület munkáját.

A közönség szomorúan vette tudomásul, hogy elköszönt Kontor Tamás és Horváth Misi, ám rövid idő múlva újabb remek előadó lépett színpadra: Török Ádám és a Mini következett. Amíg a zenészek elfoglalták a helyüket, addig jártam egyet a Gerenday-kertben. A séta közben több sátorba is belebotlottam, majd az egyik bokornál egy, a szemüvegét törölgető fesztiválozóval váltottam néhány szót. Elmondta, hogy tavaly látogatott el először a lábatlani fesztiválra és hiába él messze a Duna-parti településtől, úgy intézte mindennapjait, hogy idén visszatérhessen. Egyébként a fesztiválozók kényelmét szolgálták az újonnan épült illemhelyiségek, a sátrazók pedig a Holcim Emlékházat is igénybe vehették.

Ezután visszatértem a sátorhoz és szemügyre vettem az ételeket. Sült kolbász illata lengte be az udvart, de sült tarját és roston sült csirkét is fogyaszthattak az érdeklődők. Az ételes standok mellett egy átalakított Barkas, vagyis a „fröccsbusz” parkolt.

– Szeretnék kérni egy…. ohh, akkor majd visszajövök, ha visszatért a hölgy – mondta megilletődve a kék sportcipőt és katonai kabátot viselő úriember, aki szavához híven öt perc elteltével megint felkereste az átalakított járművet, majd szerencséjére ki is szolgálták finom borral.

Eközben Török Ádám és a Mini koncertje el is kezdődött. A Leader pályázati program, illetve vállalkozók támogatásával megvalósult kétnapos rendezvény legjobb pillanata számomra az volt, amikor a dobos, úgy jó két percig saját számmal szórakoztatta a közönséget. Mi ez, ha nem minőség? Már akkor eldöntöttem, hogy jövőre szintén szabaddá teszem magam a fesztivál hétvégéjén, sőt pár barátommal is megismertetem a magyar blueszenét.