Az első magyar űrhajós Oroszlányban találkozott a kislánnyal, aki 40 éve fogadta

Rostás Árpád roma restaurátor, asztalos meghívására nem mindennapi vendégek érkeztek a Munkás Szent József plébániára, akik megosztották több évtizedes tapasztalataikat az űrkutatás terén a közelmúltban. Farkas Bertalan, az első magyar űrhajós és Csőke Antal fizikus. Az esemény egyik megható pillanata volt, amikor virággal üdvözölte az űrhajóst Kecskeméti Béláné – leánykori nevén Kozák Ágnes –, aki 1980-ban a földre szállást követően is köszöntötte őt egy bicskei rendezvényen.

Még mielőtt történetének meséjébe kezdett volna az első magyar űrhajós, Kutschi András prépost felkonferálta Csőke Antalt. A fizikus nagyban hozzájárult a világon egyedülálló sugárzásmérő műszer tervezéséhez, melynek segítségével Farkas Bertalan negyven évvel ezelőtt elhagyta a földet. Visszaemlékezéséből kiderült, hogy az űrkutatás terén folyamatosan szerzett óriási anyagi és szellemi potenciálok megmozgatásával, valamint az Interkozmosz program keretében nyílt lehetősége az első magyarnak az űrbe jutni.

Végül, 1980. május 26-án, magyar idő szerint 20 óra 20 perckor megkaphatta a start­engedélyt a Szojuz–36 űrhajó, fedélzetén Valerij Nyikolajevics Kubaszov parancsnokkal és Farkas Bertalannal. Valamint azzal a mérőműszerrel, aminek súlyát sikerült jelentős mértékben csökkenteni és a 26 kilogrammos, bőröndnyi nagyságú sugárzásmérőből Csőke Antal háromnegyed év alatt egykilósat gyártott. Nagy szükség volt rá, hiszen a pilóták többszörös sugárzásveszélynek vannak kitéve odafent és ennek hiánya akár áldozatokat is szedhetett volna.

– El kell árulnom egy titkot. Általános iskolás koromban még azt sem képzeltem, hogy pilóta leszek, nemhogy űrhajós – mondta elöljáróban az űrhajós. Mint mondta, középiskolai padtársa unszolására jelentkezett vadászpilótának, miután kitűnő eredményeket és orvosi vizsgálatokat tudott felmutatni, egyenes út vezetett a repülőtiszti főiskolára. Pár évvel később már sugármeghajtású gépeket és szuperszónikus repülőket vezetett.

Beszélt az amerikai, valamint a szovjet-orosz űrkutatásról, a túlélési gyakorlatok sokaságáról, aztán arról a nyolc napról is, amelyet a világűrben töltött. Farkas Bertalan elárulta azt is, minden megtesz annak érdekében, hogy sikerüljön még ebben az évtizedben az űrbe küldeni a második magyart, minimum negyed évre, hogy kutatásai segítségével újabb jelentős mérföldkő szülessen hazánkban.

Kockacukor méretű kenyeret ettek

A roma gyerekek nagy érdeklődéssel figyelték az űrhajó paramétereit. Farkas Bertalan szerint 340 tonnát nyomott (amiből 320 volt az üzemanyag), óránként 28 erez kilométert tett meg, így 144 alakalommal kerülte meg a földet. – Illik ott felkelni, ahol elaludtál – célzott a súlytalanságra, és az ebből adódó problémára, a falhoz ragasztott hálózsákra. Az űrhajós mutatóba hozott kockacukor méretű kekszet és kenyeret, valamint olyan libamáj-, pörkölt- és káposztakonzervet, melyek negyven évvel ezelőtt az űrhajó fedélzetére kerültek. Megmutatta a kávé- és teafogyasztást, illetve az öltözékről is beszélt, a szkafandert felváltó rövidnadrágról. Előadása annyira érdekesnek bizonyult, hogy végül minden jelenlévő gyermek megfogadta, ha felnő, szívesen kipróbálná milyen érzés az űrben élni.