Rugdalózók helyett most maszkok készülnek a tatabányai Szabó család varrodájában

– A házunkhoz közeli pékségben jártam, amikor láttam, hogy az ott dolgozókon nincsen maszk. A legközelebbi vásárláskor kiosztottam a lányoknak egy pár kiflimintás darabot, amiért hálásak voltak. Egy másik hatás az otthonunkban ért, mikor láttam, a csomagunkat szállító futár sem visel maszkot. A következő alkalommal már egy autómintás maszkban hagyta el a feljárót – mesélte Szabóné Marosvári Judit arra a kérdésre, miként vágtak bele az önkéntes varrásba.

Érkezésünkkor az apró szoba fehér falai között tornyosulnak a maszkok, készítőik látszólag mindenkire gondolva mesefigurás, illetve komolyabb, egyszínű darabokat is alkottak. Juditot munkájában a legmozgalmasabb napokon ugyanis segítőtársai, Marján-Polák Zsófia és Schattinger Emília is segítik.

A védőfelszerelések nem csak tetszetősek, hasznosak is, elkészítésükhöz ökotextil minősítésű pamutvásznat használnak, kialakításuk révén pedig további szűrőkkel láthatók el, így megfelelő védelmet nyújtanak viselőiknek. A varroda önkénteseinek tevékenységeit Judit férje, Szabó Lajos az Együtt megoldjuk nevű közösségi oldal létrehozásával segítette. A virtuális közösség mára már csaknem hétszáz főt számlál, a csoportban pedig önként felajánlott textilanyagot és gumiszalagokat fogadnak, melyek nagyban hozzájárulnak a mindennapos varráshoz.

– A csoporttal sokakhoz jutott el a munkásságunk, egyszer valaki a kerítésünkre akasztott több méter anyagot. A zacskóban lévő cetlin nevet nem hagyott, csak annyit, hogy reméli, ezzel is segíthetett – meséli Judit.

Közben pörög a varrógép kereke, a családanya mozdulatai gyakorlottak. Jól látszik, hogy kis híján ezer maszk került ki az alagsori varrodából. A család a legtöbb maszkot a „frontvonalban” lévők számára juttatta el, így olyanok jutottak védőfelszereléshez, akik nap mint nap mások egészségére vigyáznak. Mára már számos kórházi osztály személyzete, környékbeli tűzoltók, mentősök, idősotthonok dolgozói végzik munkájukat a Szabó család által készített védőviseletben. A lelkes csapat bízik abban, hogy már nem sokáig kell majd maszkot hordani, addig is a varrás nem áll meg, szeretnének továbbra is másokon segíteni.

Naponta hatvan darab is elkészülhet

– A legmozgalmasabb napokon, ha egyedül dolgozom, reggel ötkor kelek fel. Mielőtt felébredne a kisfiam, gyorsan iszom egy csésze kávét. Reggelit készítek, aztán sietek le a varrógép mögé. Az egész délelőttöt ott töltöm, ilyenkor lányom, Fanni vigyáz a kisebbikre. Gyakran az ebédet is ő főzi meg, hogy még több maszkot tudjak készíteni a délután folyamán. Este kilenc órakor fektetjük le Mátét, ezután segít be a férjem, aki a maszkok szabásával és a gumik befőzésével járul hozzá a munkámhoz. Ezt végig ő csinálta, ami szintén nem kis feladat. Éjfélre így készül el körülbelül hatvan darab maszk. A munkánk gyümölcse a közösségi oldalunkon köszön vissza, sokan képekkel hálálják meg a munkánkat – mesélte a családanya.