bejárta a világot

2020.05.14. 20:00

Az esztergomi származású zenész a Norvég Sámán Szövetség tiszteletbeli tagja lett

Bejárta a világot, sokféle tevékenységben próbálta ki magát. Kísérletező alkat, aki jól érzi magát a színpadon törzsi rigmusok éneklésekor, a csendet hallgatva egy buddhista kolostorban. Az esztergomi származású Barát István Zsolt énekes-zenész a Norvég Sámán Szövetség tiszteletbeli tagja is.

Sugár Gabi

– Minek vallja magát? Sámán? Varázsló? Énekes, zenész? Gyógyító?

– Valójában egyik sem, bár a varázsló tetszik! Énekes-zenészként szeretem elvarázsolni a közönséget. Amolyan reneszánsz ember volnék. Sokfelé kutakodtam, külső és belső világomban egyaránt, megvizsgáltam és kipróbáltam a képességeimet. Tanulmányoztam a sámánizmust, amely közel áll hozzám közvetlen szemléletével, a tapasztalati tudás hangsúlyozásával. Legtöbben elakadnak a külsőségeknél: felvesznek valami díszes ruhát, sámángúnyát, és ezen a ponton megállnak. Pedig a sámánizmus a belső tartalmakról szól. Nem célja, hogy gyakorlói visszatérjenek a nomadizáló népek életvitelére, vállalása inkább a kiüresedett 21. század tartalommal való megtöltése: az empátia, az egymás és a természet tisztelete, a másokra való odafigyelés.

– Novellákat, verseket ír, melyeket megénekel. Hogyan jutott ezeken át az ősi rigmusokhoz, hangszerekhez?

– Tizenkét évesen írtam az első versemet, majd kamaszkoromban engem is megérintett a világ nyers, depresszív oldala, ez a hangulat inspirált további versek és rövid elbeszélések írásához. A zene is korán jelen volt az életemben, ám már 30 is elmúltam, amikor végre színpadra mertem állni. A sámánizmust tanulmányozva jutottam el a különböző hagyományőrző dalkörökbe, majd a többiek unszolására magam is rendszeresen tartottam ilyen összejövetelt. Ezután kezdtem dalokat írni.

– Több albuma is megjelent, mindegyik különböző stílusú.

– Volt, hogy egyetlen éjszaka írtam meg egy albumot. Az első a törzsi zenélés hagyományaihoz nyúlt vissza, kevés hangszerrel, főleg dobokkal és ritmushangszerekkel, és helyenként furulyával, tilinkóval díszítve vettük fel. A második egy hiphopalbum. Ennek jellegzetessége, hogy mindegyik szám különböző stílusú: rap, hiphop, drum ’n’ bass, ugyanakkor spirituális, filozofikus szövegekkel, sok poénnal, utalással. Vendégzenészként Kató Zoli, a Bikini és a Back2Black szaxofonosa, vokálban pedig az angyalhangú Angyal Niki szerepel a lemezen. A harmadik már egy kiforrottabb világzenei album, melyen saját szerzemények mellett zenészbarátaim dalai is szerepelnek.

– Utazásai során milyen pozitív és negatív élményekkel gazdagodott?

– Nepálban az elképzelhetetlen szegénység ellenére boldogok, kedvesek az emberek, ha kell, az utolsó falat kenyerüket is megosztják. Tizenkét éve rendszeresen utazom oda, így észrevettem a változást is, az elanyagiasodásból fakadó önzés kialakulását, az agresszió növekedését. Persze ez még mindig a közelében sincs annak, amit itt, Európában tapasztalhatunk. Norvégiában hasonló élmények értek, ott az elképesztő életszínvonal ellenére, vagy talán éppen amiatt kedvesek és segítőkészek az emberek.

– Mi volt eddig a legnagyobb hatással önre?

– A gyermekeim születése. Mindkettőnél jelen voltam. A színpadi fellépéseim és a buddhista kolostorban végzett elvonulásom közül az első alkalmak, és nagyapa átkísérése a túlsó partra, amely visszaigazolást és új felismeréseket adott. Na és persze a csalódások, keserű tapasztalások között is van olyan, amely óriási hatással volt rám.

– Polgári foglalkozásai közül melyik munkáját emelné ki?

– A szerkesztőségekben végzett tevékenységemet. Huszonévesen a 24 Óránál kezdtem – képszerkesztőnek, majd tördelőnek vettek fel, de hamarosan cikkeim is megjelentek. Később egy hetilaphoz kerültem, majd ismét vissza napilaphoz. Életem egyik legizgalmasabb korszaka volt. Három újság ugyanazzal a csapattal óriási tapasztalás volt, rengeteg mindent megalapozott az életemben.

– Úgy tűnik, szabad, mint egy madár. Annak is érzi magát? Mikor lehet azzá válni?

– Bármikor és sosem. Minél jobban ismerjük önmagunkat, annál nagyobb a belső szabadságunk, amely utat talál kifelé is. Szabadnak lenni olyankor, amikor kényszerítő körülmények vannak, mint például egy járvány, talán nehezebb. Mégis, ha jól áll hozzá az ember, rengeteg új vagy elfeledett réteg tárulhat fel benne ilyenkor is.

– Mik a közeljövőbeli tervei?

– Regényeim várják türelmesen sorsukat, dalok tolonganak bennem, rengeteg az ötlet. Szeretném a tanulmányaimat folytatni, amíg az eszemmel bírom. Szeretném a gyermekeimet boldog szülőkké válva látni, szeretném a szüleimmel még jó sokáig megülni a nagy családi ünnepeket, vagy éppen a sima hétköznapokat. Gyakran látogatom meg őket Dorogon és fordulok meg szülővárosomban, Esztergomban. Akármerre járok is az országban-világban, ez a megye a szülőföldem, a gyökereim ide kapaszkodnak.

Villanások az életéből

Esztergomban született. Dolgozott bolti eladóként, újságíróként, színészként, masszőrként, az építőiparban, multinacionális cég vezetőjeként, sőt, utakat szervezett a Himalájába. Vendégelőadó az Integrál Akadémián, a Szintézis Szabadegyetemen. Verseskötetei jelentek meg. Norvégiában a Sjamanistisk Forbund (Norvég Sámán Szövetség) tiszteletbeli tagja és tanácsadója, emellett megalapította a Fire Elementer Skole (Négy Őselem Iskola) intézményt.

Ezek is érdekelhetik