Elégedett a Trans-Sped mosolygós targoncása

Úgy gondoltam, amikor beszélgetni indultam a Trans-Sped egyik tatabányai, Búzavirág úti raktárába, hogy a targoncások között olyan ritka a nő, mint a fehér holló. Beszélgetni kezdtünk Németh Erzsébettel, és gyorsan kiderült, tévedtem.

– Mikor és hogyan lett a Trans-Sped dolgozója?

– Négy évvel ezelőtt új állást kerestem, ajánlották, jelentkeztem. A mostani raktárvezetőm felhívott, és kérdezte, komolyak-e a szándékaim. Igent mondtam, azután a Trans-Sped csapatába „igazoltam.” Nem bántam meg.

– Milyen a közösség, a csapat? Vannak munka utáni közös programok?

– Három évet a közelben, a Környei úti raktárban dolgoztam. Ott húszan voltunk, többször főztünk egy nagyot, buliztunk. Itt más a helyzet...

– Csak nem rosszabb?

– Dehogyis! Más, mert öten vagyunk, mint egy család. Szomódról járok be, egy műszakos a munkarend, így sok időt tölthetek a családommal is.

– Ritka a targoncások között a hölgy. Miért választotta ezt a szakmát?

– Ritka lenne? Mi négyen vagyunk testvérek, három lány, mindannyian a targoncázást választottuk. Nagyon szeretem ezt csinálni. A nagyfiam tizenöt éves, még nem tudja, mit dolgozik majd, ha befejezi az iskolát. A kislányom kilenc; ő azt mondja, ott dolgozik majd, ahol én, és azt, amit én. Meglátjuk.

– Mi a szép, mi a jó benne?

– Sokan vannak, akik szeretnek vezetni, ahhoz hasonló élményt jelent nekem. Ugyanúgy, ahogyan a jogosítvány átvételénél még nem tud mindent az ember, így van ez a targoncáknál is. Minden nap lehet valami újat tanulni. Két gépem van, egy 3 tonnás és egy 1,6 tonnás, mind a kettő kedves nekem. Láttam már filmeken hatalmas monstrumokat, azokat tisztelem és csodálom, de maradok a „kicsiknél.”

– Gondolkodott már a saját karrierlehetőségén?

– Hát... Természetesen. Ki ne gondolkodna az előrelépésen? Előbb-utóbb raktárvezető szeretnék lenni.

Erzsébet raktárvezetője elmosolyodik. – Minden esélye megvan rá. Csak dicsérni tudom, megbízható, precíz, sokat segít az adminisztrációban, ha nem vagyok itt. Egyértelműen ő a jobbkezem. Németh Erzsébet elmondja azt is, hogy elégedett a fizetésével, és azzal, hogy minden évben emelkedik.

– Hogy hosszú távra tervezek-e a Trans-Spednél? – kérdez vissza. – Próbáltak visszahívni az előző munkahelyemre, nem mentem. A multiknál robotszerű a munka, nem szeretem például, ha meghatározzák, mikor egyek. Itt pedig, ahogyan láthatja is, barátságos, kellemes a légkör. Külföldre semmi pénzért nem mennék. Idegen emberek, idegen nyelv – nem nekem találták ki. Tehát hosszú távon szeretnék maradni a Trans-Spednél, azon belül pedig a Búzavirág úton. Hallottam, hogy a cégünk elnyerte a Szerethető Munkahely címet, egyetértek a döntéssel.