Mindenki ismeri Vértesszőlős legidősebb lakóját, Samut

Elkezdődött a szavazás arról, hogy a megye 7 csodája közé melyek kerüljenek be a befutott jelölések közül. A 24 Órában és a Kemma.hu-n mind a húsz „csodajelöltet”bemutatjuk a szavazás végéig, önök pedig online és a lapban is megjelenő szavazólapon voksolhatnak, szavazatukkal pedig nyerhetnek is. Íme a vértesszőlősi ember-lelet, Samu története:

– Hogyan fedeztem fel? Az egyik nap sötét foltot vettem észre a mészkőrétegek között. Rétegzett volt, és tele apró, átégett csontdarabokkal. Kicsit odaütöttem a kalapáccsal: szikrázott. Felszedegettem őket. Odakiáltottam a diákoknak: gyerekek, hiszen ez a legrégibb Európában! Felhívtam Vértes Lászlót. Egyértelmű volt a helyzet. A kavicsok mellett, a feltört, az ember által pattintott kavicsokkal együtt átégett csontdarabkákat találtam. Azt mondtam neki: csinálj vele, amit akarsz! – írja Pécsi Márton régész, visszaemlékezve az 1962-es évre. Ilyen előzmények vezettek a vértesszőlősi ásatásokhoz.

– Odatérdeltem a csont mellé, és néztem, majd a földre feküdtem. Nem tudom, mennyi idő telt el. Lassan felemeltem a csuklómat, és megnéztem az órát: fél kettő. Aztán visszaálltam négykézlábra. Végül Futó Jenő ásatási szakmunkás szólalt meg, aki bízott benne, hogy egyszer embermaradványt találunk. – Az? – kérdezte. – Az. Ember – így válaszoltam önkéntelenül, bár még nem hittem el, hogy valóban emberi koponyacsontot látok.

Vértes László ősrégésztől idéztünk, aki a múlt század hatvanas éveinek közepén, egészen pontosan 1965. augusztus 21-én, Sámuel napján bukkant rá az Európa-szerte különlegesnek számító leletre, valamint négy emberi tejfogra. Előtte már megtalálták egy őshód és egy kardfogú tigris fogát is.

Vértesszőlős Őstelepnek vagy Őskőkori előembertelepnek nevezik a Magyar Nemzeti Múzeum bemutatóhelyét. A feltárásnak az adott kiemelkedő jelentőséget 1963 és 1968 között, hogy Közép-Európában ez volt az első ilyen komplex leletegyüttes. Ma gondosan kialakított bemutatóhelyként látogatható.

A számítások szerint körülbelül 350 ezer éves előember­telepen a Homo erectus seu sapiens paleohungaricus – Sámuelnek nevezték el, de a köznyelv Samuként ismeri – nyakszirtcsontját, gyermekfogakat, továbbá sok pattintott kavicsszerszámot, tüzelési helyeket, ősállatcsontokat, iszapban megkövesedett állatnyomokat, később emberi lábnyomot is találták.

A hajdani leletfeltárások hely­színe szépen kialakított, parkosított környezet. A védőépületekkel óvott leletegyüttest szabadtéri múzeumként mutatják be. Az őstelep 38 hektáros, kerítéssel óvott területét 1976 óta természetvédelmi területként tartják nyilván, ez a növény- és állatvilágára is vonatkozik. Az Által-ér teraszain az öt ásatási szezon alatt négy különböző időszak leletanyaga került elő. A tájékoztató táblák az egykor itt élt emberősünket, a jégkorszak állat- és növényvilágát mutatják be. A feltárt eszközkészlet a különböző kultúrrétegekben csak kis eltéréseket mutat.

A rétegekben vizsgálták a rengeteg levél- és terméslenyomatot, valamint virágpormaradványt is, e területen Skoflek István mutatott fel jelentős eredményeket. Gazdag a lelőhely állatcsontanyaga: a csontdarabok, fogak mellett a hármas számú lelőhelyen láthatók a híres „dagonyászott” lábnyomok, amelyek őstulkoktól, őslovaktól – és persze emberőseinktől – származnak, az egykori hévizes források gazdag élővilágát felidézve.