Sötétben tapogatóznak a szomódi Grand Canyonban

Futóművet, lengéscsillapítót nem kímélve hajtunk be a szomódi Szellő utcába. Amióta az egyik kereskedelmi televízió híradójában beszámoltak a „cserbenhagyottak” utcájáról, az itt élők még inkább megnyílnak. A kivitelező ugyanis ígéretei ellenére nem végzett teljes munkát. A természetes „aknamezőn” túl, ami a legszembetűnőbb, hogy egyetlen villanyoszlopot sem lehet látni a nemlétező út két peremén...

– Öt éve élünk itt – mondja a háromgyermekes Paulovics Milán, aki az utca „elején” lakik. – Évek óta három súlyos problémával szembesülünk. Poros és szinte járhatatlan az út. Hiába sok a nagycsaládos a környéken, nincs közvilágítás.

Aztán itt van még a víz kérdése. A legtöbb portán koszos lé folyik a csapból, illetve alig van nyomása. Különösen, hogy ma már minden telket eladtak, beépítettek. A bizonyítás végett odalép a mosogatóhoz, megnyitja a csapot, amelyből erős túlzással is csak csordogál a víz. Majd megmutatja, miként igyekszik megóvni magukat. Az egyik mellékhelyiségben vízszűrőt és vízlágyítót egyaránt szereltek a hálózatra.

– Az útra ráfoghatjuk, hogy kényelmi dolog – jegyzi meg Milán. – De a tiszta ivóvíz... Mivel az út- és a vízvezetékrendszer is magánkézben van, a vízmű soha nem vizsgálta a víz minőségét, sőt, úgymond át sem vette. Emellett csőtörésnél sem csinálnak semmit.

Panaszáradat és mutogatás

Ismereteink szerint 2013 óta nem lehet magánkézben vízközműhálózat. A Szellő utcai megkérdezettek nem így látják a helyzetet. Út, közvilágítás és vízügyben is egyik hivataltól a másik hatóságig, illetve szolgáltatóig fordultak már panaszukkal. Megítélésük szerint kis hazánkban egyedülálló, hogy egy magánszemélyen vagy egy vállalkozáson múljon száz ember – ennyien élnek a környéken – ivóvízellátása.

A történet külön érdekessége, hogy ottjártunkkor, látszatra kristálytiszta víz folyt a csapokból, kerti kutakból. Szücs Gábor ezt is megmutatta, amikor elkezdte feltölteni a felfújható kismedencét. Az előző heti „vízminőségről”, tisztaságról készített feltételei azonban egészen más állapotokat rögzítettek.

Itt, az utca elején a tulajdonosok még a Brázik Építőipari Kft.-től vették meg a telkeket. Az alvégen ingatlanközvetítőn keresztül értékesítették a portákat. A kétgyermekes Szücs Gábor a „lenti” részen lakik. Először arról panaszkodik, hogy a kivitelezők az eladáskor közművesített telkeket ígértek, és aszfaltos úttestet.

– Utca gyakorlatilag nincs – mutat körbe Gábor. – Ha esik, pillanatok alatt Grand Canyonná változik a környék. Öklömnyi köveket görget a lezúduló eső. Vizet csak tisztítás után iszunk, vagy palackból. Zuhanyzáshoz, meg a gyermekek fürdetéséhez nincs nyomás. Hetente, legalább egy alkalommal pedig zöldesbarna vagy húsleves színű lé folyik a csapból. De ami a legjobban bánt, úgy érezzük, hogy mindenki cserbenhagy minket...

A kivitelezőt próbáltuk elérni, de mi sem jártunk sikerrel.