A megye kistelepüléseinek falugondnokai igazi hősök, akik mindent megoldanak

Nincs minden községnek falugondnoka. Már csak azért sem, mert csupán a hatszáz főnél kisebb településeknek lehetne, de azok mindegyikében sem dolgozik valaki ebben a munkakörben. Akik viszont elvállalták ezt a feladatot, azok rendkívül szerteágazó és felelősségteljes munkát végeznek.

Palásti Péter

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Forrás: 24 Óra

Fotó: P. P.

Ez a szolgáltatás 1993 óta olyan szociális alapellátási forma, amelyet főállásban, teljes munkaidőben lehet csak végezni egy szolgálati gépkocsi biztosításával.

Főleg annak érdekében, hogy csökkenjenek az aprófalvak és a külterületi lakott helyek intézményhiányból eredő hátrányai. Állítólag országszerte komoly gondokkal küszködnek az érintettek. Szerencsére szűkebb hazánkban más a helyzet.

A Kisbéri Járás területén igazán sok kis falu található. Megyénk két legkisebb létszámú községe is, a még háromszáz lelket sem elérő Aka, illetve Csatka. Előbbiben Klenota Hajnal, utóbbiban Szkok Róbertné a falugondnok.

A közelükben lévő Bakonysárkányon Weilandics Imréné, Vérteskethelyen pedig Baranyai Sándor. Valamennyiük munkáltatója a kisbéri szociális alapellátó intézet.

Ennek persze nincs jelentősége a lényeg szempontjából, ami nem más, mint a rászorulók segítése és az olyan feladatok elvégzése, amire épp szükség van. Olyan profi menedzserek ők, akik többnyire egyedül oldják meg mindazt, amit kell.

Valamennyien kiveszik részüket az idős emberek, az óvodások és a kisiskolások ellátásából. Nekik naponta visznek meleg ebédet többnyire a Batthyány Kázmér szakkórház konyhájáról, de a súri Sógorka Vendéglőből is.

Vértestolna falugondnoka, Uttóné Uttó Kinga (Fotó: P. P. / 24 Óra)

A már nyolc éve ebben a munkakörben dolgozó bakonysárkányi Tímea szállítja az ételeket a legöregebb, immár több mint 160 ezer kilométert futott, tízéves Ford Tranzitjával, amit az idén szeretnének újra cserélni, de a többiek jóval fiatalabb járművekkel viszik orvoshoz a rászorulókat vagy mennek el kiváltani számukra a gyógyszereiket, elintézni a bevásárlásokat, a postai teendőket vagy bármi mást.

Az akai gondnok például már csaknem hetvenezer kilométert tett meg Suzuki terepjárójával, a vérteskethelyi három esztendős Renault Trafikjával körülbelül 39 ezret, míg a csatkai 22 ezret. Hozzájuk képest jóval kevesebbet ment még hasonló okok miatt a vértestolnai Uttóné Uttó Kinga, aki mindössze 15 hónapos Opel Vivarójába csupán 18 ezer kilométert tett eddig.

Tőle azt is megtudtuk, hogy ennek a járműnek az az érdekessége, hogy a Német Nemzetiségi Önkormányzat nyerte, de a falu önkormányzata tartja fenn. Vele és Klenota Hajnallal is előfordult már, hogy télen a nagy hó miatt nem tudtak kocsival felmenni a „hegyre”, ezért gyalog vitték el az ebédet.