Meglátogattuk a horgászt, aki egy Toyotát „fogott ki”

Édesanyja vette meg Blahó Lászlónak az első horgászbotját. Az akkor 12 éves kissrác akkor már két éve a barátaival rendszeresen járt pecázni, mivel a legelső alkalommal is horgára akadt egy szépségdíjas kisebb keszeg az ászári keményítőgyár közelében lévő tavon. Most egészen mást fogott ki, és nem is vízből: a horgász regisztráció ösztönzésére és kiemelten a Magyar Horgászkártya igénylésére irányuló nyereményjátékának fődíját nyerte meg: egy Toyota RAV4 Hybridet.

Lászlónak egyébként, bár évről évre rutinosabb horgász lett, a versenyeken sosem sikerült a dobogóra állnia. Pedig fogott 14 kilós pontyot is, 6–8 kiló közöttieket meg sokkal gyakrabban. Leggyakrabban gilisztával és kukoricával, amiket mindig az időjárástól és a víz hőmérsékletétől függően választott ki.

Beszélgetésünk során határozottan állította, hogy nem vadászott mindig nagy halra, mert a mozgalmas horgászatot sokkal jobban szereti. Azt, amikor nem kell órákon át hosszú, méla lesben ülnie, mint Vörösmarty Mihály közismert verse főhősének, hanem gyakran van kapása, s az sem baj, ha csak kisebb halacska fickándozik a horgon.

Nagy kérdés persze, hogy az új, sötétkék terepjáróval megteendő első igazi horgásztúrája során hol, és mit fog fogni. Elképzelhető, hogy barátaival megy majd Békésszentandrásra, mint minden évben, de az is lehet, hogy csak a Dunáig, mert a folyóvizekben való pecázást sokkal jobban kedveli, mint a tavakban való horgászást.

Az igazán nagy halakat visszaengedi

Blahó László abból a szempontból szintén szerencsés, hogy anyai nagymamája, a 84 esztendős Farkas Imréné készíti szerinte a legjobb halászleveket az általa kifogott pikkelyesekből, de ha ő valamiért éppen nem ér rá erre, akkor apósa is olyanokat tud csinálni, hogy mindenki megnyalja utána mind a tíz ujját. Így aztán neki erre soha nincs gondja. Ha viszont sütni vagy rántani kell a horogra akadt halakat, akkor azt többnyire a feleségével közösen csinálják. Előbbi és utóbbi esetben csaknem minden alkalommal ő pucolja meg az uszonyosakat, bár ez cseppet sincs az ínyére. Egyáltalán nem szereti, de ha kell, azért mégis megcsinálja. Ő annak örül a legjobban, ha kapása van. Az unalmas várakozást ugyanis nem szereti. Gyakran előfordul, hogy az igazán nagy pontyokat visszaengedi a vízbe, hogy másoknak szintén legyen sikerélménye. Határozott álláspontja ugyanis, hogy a 2-3 kilogrammos halak is alkalmasak arra, hogy finom ebéd vagy vacsora legyen belőlük.