Naponta közlekedik a tatabányai TEA-járat, hogy segítse a rászorulókat

A gazdájuk kopott, hosszú kabátban, fejére húzott sapkában, borostásan. A széken nejlonzacskók lógtak. Elkísértük a rászorulókat segítő, naponta közlekedő TEA-járatot.

A kerekesszékessel szemben egy nagyobb hangú nő állt. A testalkata nem egészen látszott, mert nagyon sok réteg ruha volt rajta. Egy könnyű babakocsit rakott tele ilyen-olyan zsákokkal, zacskókkal. Előkerült egy fekete nagy zsák is, a péksüteményt abba csomagolták.

– Kakaós csigát is kérek – mondta határozottan. Mosolygott. Még akkor is, mikor kérdezem, hogy került az utcára.

– Régen volt, egy családi vita után ide kerültem. Van gyerekem is, de nem tartjuk a kapcsolatot.

Láthatóan a kerekesszékessel együtt járják a várost.

Itt-ott alszunk – mondja a nő. Nem tudnak zárt helyre menni, mert a kutyákkal nemigen lehet.

Zirigh Zoltán szociális munkás a teát és a pékárut, új munkatársa, Varga Szabolcs a gyümölcsöt osztotta. Zoltán már név szerint köszöntötte az érkezőket. Kérdéseket tett fel, fél szavakból is értette a válaszokat. Szabolcs egy kis füzetecskét vezetett, kérdezte a rászorulók nevét, és hogy szükségük van-e valamire.

A járat indulása előtt még a kerekesszékes férfi visszalépett hozzám, és megkért, hogy intézzek neki valamit, ahol aludni tudnának, egy lakást például. Jeleztem, hogy ez nem az én hatásköröm, majd Zoltán határozottan mondta neki, hogy vegye igénybe az éjjeli menedékhely szolgáltatásait.

Ott vannak szabályok, például szeszes italt nem lehet bevinni, és bizonyos időközönként van csak ajtónyitás. Ez viszont sokaknak nem tetszik, inkább az utcán bóklásznak a mínuszokban is.

A Népház utca volt a következő állomás. Itt már majdnem tízen gyülekeztek. Sorba álltak, és várták a gyümölcsöket, a meleg teát. Egy férfit kérdeztem, hogy hol alszanak. Elárulta: többen közmunkásként dolgoznak és lakcím nélküliek, azaz hétvégi házakban, kertekben húzzák meg magukat. Szerencséje van annak, aki a segély mellett alkalmi munkával is össze tud szedni némi pénzt. Vitaminok is előkerültek. Ilyenkor az is jól jön.

Indulás előtt Zoltánnal beszélgettünk. Elmondta, az idén már kevesebben vannak az utcán, mint tavaly. Éjszakára mindenki meghúzza magát valahol az éjjeli menedékhelyeken – a Táncsics utcában vagy a Hegy úton – esetleg kertekben, ismerősöknél. Szinte alig vannak már ténylegesen az utcán. Közülük egy-két ember nagy ritkán a fűtési csövek közé bújik, ahol mínuszokban is elég akár egy póló.

A járat szolgáltatásait naponta hozzávetőlegesen harmincan veszik igénybe. Ez a szám is csökkent az utóbbi időben. Az utcán élők nagy része már évek óta így él. Volt, aki válás miatt, más azért került ide, mert két házat is eljátszott szerencsejátékon. Egy-egy itallal, vagy annál is olcsóbb drogokkal tompítják a mindennapok nehézségeit.

De kért már segítséget tőlük olyan nő is, akinek bár van lakása, de az otthon ért bántalmazások miatt inkább az éjjeli menedékhelyen szerette volna meghúzni magát. Felnőttek, és jobbára férfiak járják az utcákat. A Tulipán utcában is többen érkeznek. Ők a kertekben húzzák meg magukat.

Borika is, akinek most fát intéztek, hogy legyen mivel fűtenie. Két gyereke és öt unokája is van, de csak egyiküket ismeri. Kusza családi viszonyok után három éve egyedül él a kertben. Most boldog, mert az USZSE programjainak köszönhetően tanfolyamokra járhat, és részt vehet egy kisállatgondozói képzésen is. Havi 22.800 forintból él. És az egyesület segítségéből.

A járatot még a Tescóhoz is elkísértük. Itt is settenkedtek néhányan, akik ismerősnél húzták meg magukat. Mikor elmentek, Zoltán mesélte, előfordul, hogy Baracskára kerül egyik-másik közülük. Alapvetően a viselkedésük miatt összegyűjtött figyelmeztetések következményeként. Ha ott ügyesek, akkor kikupálva, jól öltözötten térnek vissza. Itt, az utcán aztán kezdődik minden elölről.

Segélyvonalukra novembertől 75 hívás érkezett eddig

A TEA-járat hétköznaponként kora délután járja a várost. Forró teát, pékárut, gyümölcsöt osztogatnak. Emellett vitaminokat, meleg ruhát, takarót, gyertyát kérhetnek a rászorulók a szociális munkásoktól. A Gál lakótelepről indul a járat, majd a Népház közelében, a Tulipán utcában, a Tesco parkolójában, Kertvárosban, és a vasútállomáson áll meg.

Nagy a mozgás a rászorulók között, így sokszor egy héten belül más-más helyszínen találkoznak ugyanazzal az emberrel. Nyilvántartást vezetnek róluk, online rendszerben rögzítik az adataikat, ha szükséges, tudjanak nekik segíteni – akár TAJ-kártya érvényesítésben, gyógyszerek beszerzésében, orvosi ellátásban. Este ismét körbejár a krízisautó. Folyamatosan működik a segélyvonaluk, amelynek száma: 34/511-028. Novembertől 75 hívásuk volt, többnyire Tatabányáról, de Kisbéren és Dorogon is kértek már segítséget.