A tatai bál jó lehetőség volt arra, hogy a pedagógusok megmutathassák tehetségüket

Szeretné, ha az érdekvédelmi-szakmai közösség ismét megfelelően tudná képviselni a pedagógusokat és az oktatásban részt vevőket. Mindemellett a város egyik legösszetettebb oktatási intézményének vezetője. Bacsó Ágnessel, a Tatabányai Éltes Mátyás Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény, Általános Iskola, Szakiskola és Készségfejlesztő Iskola igazgatójával beszélgettünk.

– Mit kell tudni az intézményről?

– Az iskolánk egy olyan többcélú intézmény, amelyen belül van általános iskola, szakiskola és egy módszertani intézményegység (EGYMI), amely az utazó gyógypedagógusi hálózatot működteti.

A hálózat gyógypedagógus szakemberei biztosítják városi, járási, megyei szinten az integrált nevelésben, oktatásban részt vevő sajátos nevelési igényű (SNI) gyermekek, tanulók fejlesztését, emellett fontos feladatuk a szülők, illetve a többi pedagógus szakmai, módszertani támogatása.

Így folyamatosan kapcsolatban vagyunk az óvodákkal, általános és középfokú iskolákkal. Valószínűleg ezért is engem választottak meg az 1992-ben alakult Komárom-Esztergom Megyei Oktatási Intézmények Kollégiuma elnökének.

– Milyen céllal hívták életre a kollégiumot?

– Az alapvetően érdekvédelmi közösség Szalai Imre, a kereskedelmi iskola volt igazgatója vezetésével jött létre 1992-ben azzal a céllal, hogy az akkori intézményvezetők a pedagógiai és fenntartói folyamatokat egységesen tudják értelmezni, szakmai támogatást nyújtsanak egymásnak.

– Jelenleg hány tagja van?

– Csaknem ötven fővel működik az egyesület. Keressük a lehetőséget az átalakult oktatási struktúrában. Szakmai programokra, rendezvényekre várjuk a megyében működő intézmények vezetőit, pedagógusait.

– Nemrégiben megszervezték az első megyei pedagógus bált. Ezt is a nyitás szellemében bonyolították le?

– Igen, pontosabban a megújuláson volt a hangsúly. A kollégium fontosnak tartja, hogy szakmai támogatás mellett törődjön a pedagógusok mentálhigiénéjével, társadalmi presztízsük elismerésével. Remek ötletnek tűnt egy méltóságteljes bál Tatán, amely a szürke hétköznapokban egy kis színt vitt az elfáradt pedagógusok életébe.

– Milyen visszhangja volt a rendezvénynek?

– A bál jó lehetőség volt arra, hogy a pedagógusok „másként” legyenek együtt, megmutathassák tehetségüket képzőművészetben, zenében, éneklésben. Több mint százhetvenen jöttek el a megyéből.

Az egyik résztvevő azt írta később: nagyon köszöni az estét, mert itt jó volt pedagógusnak lenni. Lesz folytatás, minden évben más helyszínen, jövőre Tatabányán, az ideihez hasonlóan, nagylelkű támogatóink segítségével.

– Hogy látja, mely feladatok a legfontosabbak az egyesület számára?

– A legfontosabb, hogy a mindennapok feladataiban, az adódó problémák megoldásaiban tudjuk támogatni az intézményvezetőket, egymást. Napjainkban például rendkívül sok problémát okoz az iskolákban a súlyosabb magatartási és viselkedési problémákkal küzdő tanulók oktatása.

Éppen ezért a legközelebbi programunk egy szakmai kirándulás lesz, ellátogatunk egy olyan intézménybe, ahol ilyen gyerekekkel foglalkoznak, sajátos pedagógiai módszerekkel. Szeretnénk, ha a szakmai érdekérvényesítési tevékenységünk is nagyobb hangsúlyt kapna, emellett fontosnak tartjuk a pedagógusok lelki egészségvédelmét támogatni.

– Hogy látja intézménye oktatásban betöltött szerepét?

– Iskolánk egy komplex gyógypedagógiai intézmény, ahol 170-180 szakértői bizottság által véleményezett, sajátos nevelési igényű (SNI) tanulóval foglalkoznak gyógypedagógusaink és gyógypedagógiai asszisztenseink.

Azokkal a gyerekekkel, akik olyan fogyatékossággal, mássággal élnek, akik nem oktathatók együtt a többi tanulóval: enyhébb, vagy súlyosabb értelmi fogyatékosságuk mellett akár látás-, mozgás-, vagy hallássérülésük is van.

Kis csoportokban, speciális tantervvel, eszközökkel és jól felkészült kollégákkal dolgozunk. Diákjaink nemcsak az alapokat sajátíthatják el, hiszen szakképző intézményként is működünk. Az alapok után parkgondozó, fűszernövény-termesztő, lakástextil-készítő és lemezlakatos OKJ-s szakképesítést szerezhetnek diákjaink.

– Mi a helyzet az SNI-s óvodásokkal?

– Szeretnénk, ha intézményünk bővülhetne egy óvodai csoporttal is, azon gyerekek számára, akikről már óvodás-korban egyértelműen kiderül, hogy a többi gyermekkel nem nevelhető együtt. Az óvodáktól, a szülőktől is sok jelzést kaptunk már ezzel kapcsolatban. Így az óvodától a szakmáig tudnánk kísérni a gyerekeket.

– A nehezen kezelhető gyerekek száma emelkedik. Felkészült erre az oktatási rendszer?

– Úgy látjuk, hogy a sajátos nevelési igényű gyermekek nevelése mellett egyre nagyobb problémát jelent a nehezen „kezelhető” gyermekek nevelése. Gyakran tapasztaljuk, hogy a különleges viselkedés hátterében otthonról hozott nevelési problémák is vannak. Ezért iskolapszichológus segítségét is igényelhetik tőlünk az iskolák.

Beilleszkedhetnek

– A mi munkánk nem látványos – mondja Bacsó Ágnes. – Aki nem látja, hogy milyen rendszerben tanítjuk a hozzánk járó gyerekeket, észre sem veszi működésünk fontosságát. Viszont, ha mi nem lennénk, a sajátos nevelési igényű gyermekek – akár súlyos, halmozott fogyatékossággal – ott ülnének a többi iskolában.

A mi gyermekeink nem produkálnak látványos versenyeredményeket, viszont annál nagyobb siker számukra, hogy megtanulnak beszélni, olvasni, írni és próbálnak élni, beilleszkedni ebbe a rohanó világba, a társadalmunkba.