Elhunyt dr. Szatmári Sarolta, a tatai múzeum egykori igazgatója

Az ő neve egy korszakot jelent Tata múzeumának múltjában, a város kultúrtörténetében. Szatmári Sarolta pályakezdő régészként került Tatára 1964-ben. Nemcsak társa, felesége, de a tudományos és múzeumi munkában segítője is volt férjének, Bíró Endre múzeumigazgatónak.

Bíró Endre nyugdíjba vonulása után, 1984-től ő irányította az intézményt, majd 1989-ben a Központi Múzeumi Igazgatóság vezetője lett. Pályáját a budapesti Mezőgazdasági Múzeum igazgatóhelyetteseként folytatta. Ezzel párhuzamosan városi képviselőként az általa rajongásig szeretett Tata kulturális életének felemelésén dolgozott.

Neki köszönhetjük pl. a Barokk Fesztivál elindítását, amelynek keretében azokban az években sor kerülhetett az Esterházy-kincstár várbeli bemutatására. Évtizedeken át, a tatai múzeum felépülésének, kibontakozásának időszakában folytatta tevékenységét régészként, kutatóként, muzeológusként. Az ő nevéhez fűződik a tatai vár feltárása, a műemléki helyreállítás után az állandó kiállítás létrehozása, ingatlanok, gyűjtemények megszerzése a múzeum számára, régészeti feltárások sora, Tata és a megye helytörténetének kutatása.

1989-ben Pro Tata díjjal tüntették ki, majd 2008-ban vehette át az elkötelezett közgyűjteményi munkáért járó legmagasabb kitüntetést, a Széchényi Ferenc-díjat. Munkássága a magyar kultúrát gazdagította, azon belül Tata városát, annak régészeti, történeti, művészeti, műemléki örökségét. Tudása, elkötelezettsége pótolhatatlan űrt hagy, varázslatos egyénisége emlékezetes marad számunkra.