Balogh Csaba a szívén viseli a régi bányatérképek elhelyezését

– Bányász családba születtem. Anyai és apai nagyszüleimtől kezdve az összes felmenőm a korábbi MÁK Rt-nél, majd a Tatabányai Szénbányáknál dolgozott. Harmincöt év köt engem is a tatabányai bányászathoz – meséli a díjazott.

– Mire volt a legbüszkébb a munkája során?

– A 80-as években, annak bezárásáig a Nagyegyházi Bányaüzemben dolgoztam. Abban az időben ez volt Európa egyik legkorszerűbb bányája és a működés finanszírozási feltételei is kezdetben optimálisak voltak. Művelettervezői csoportban dolgoztam, azaz nekünk kellett megtervezni, milyen fejtési módokat, technikákat alkalmazzunk az egyes területeken. A sorozatos vízbetörések később nehezítették a termelést és a megváltozott gazdaságpolitika számára már nem volt olyan hangsúlyos az itteni szénvagyon felszínre hozatala, így elvesztette a korábbi hazai energetikában betöltött szerepét.

– Van még szén Tatabányán és környéken?

– Igen, több tízmillió tonna lehet alattunk a technológiai és művelési veszteségből visszamaradt szénvagyon. A hagyományosan nehéz fizikai munkát igénylő bányászati módokat itt már nem lehet alkalmazni. Manapság már úgynevezett „tisztaszén” bányaművelési technikákat alkalmaznak néhány helyen a világban. Esetleg – ha a szükség úgy hozná – ezzel korszerű és humánus módon lehetne a szén energiatartalmát a felszínre hozni. Nem tudhatjuk, mit hoz a jövő, ezért szükséges megmenteni és digitalizálni a régi bányatérképeket, hiszen ezek alapján tudjuk, hol, mennyi szénvagyon van.

– Úgy tudom, a bányaművelési térképek felkutatása is az ön nevéhez főződik.

– Ezek rendkívül fontos térképek, egy részük a múzeum omladozó bútorraktárában volt. Ott bukkantam rájuk néhány évvel ezelőtt. Megleltem például az első, az Esterházy Ferencről elnevezett akna térképét is. Ez a gyönyörű bányaművelési térkép véleményem szerint Tatabánya egyik első hiteles dokumentuma. Egy település első rajzait, alapító okleveleit templomokban, hivatalokban őrzik, ezek pedig sajnos egy vizes, beázó épületben voltak. Miután megmentettük őket, megkezdődhetett a restaurálás, de a térképek digitalizálása, valamint szkennelése is folyamatban van.

– A méltatásban elhangzott, hogy a Tiszti Kaszinóba is terveztek egy interaktív tárlatot. Hogyan képzeljük ezt el?

– A tatabányai önkormányzat tervei szerint a felújított Tiszti Kaszinóban bányászati emlékeket is bemutatnak majd egy 180 négyzetméteres helyiségben. Az AGC Tatabánya támogatásával kezdeményeztem, majd létrehoztam egy úgynevezett Makett-Team-et. Terveztünk egy hatalmas interaktív terepasztalt is, melyen elsősorban a bányászat különleges szállítórendszere lenne bemutatva. Mint egy hatalmas pókháló, úgy szelik majd keresztül-kasul a makettet a függősínek és a kötélpályákon függő kis csillék, mint ahogy ez régen jellemezte a városképet. Összeállítottunk egy dokumentációt, korabeli képekkel együtt. Bízunk benne, hogy elképzeléseinket a terepasztal kivitelezése során az önkormányzat hasznosítani tudja.

– Mik a további tervei?

– A közelmúltban önkormányzati támogatással az Ipari Skanzenhez került a tisztviselőház. Az imént említett térképeket szeretnénk – egy komoly pályázat elnyerése után – itt őrizni és akár az érdeklődő látogatók, kutatók számára is interaktív módon bemutathatóvá, hozzáférhetővé tenni. A régi és a mai tatabányai térképeket, helyszíneket egymásra helyezve informálódhatnak majd az érdeklődők, milyen volt régen a kiválasztott terület és milyen most. Ha rákattintanak egy-egy városrészre, előjöhetnek a részletek, a régi dokumentumok, fotók. Célunk, hogy Tatabánya ipartörténeti fejlődéséről tudásunkat, ismereteinket 21. századi technikával tudjuk átadni az érdeklődőknek, a fiataloknak, a gyerekeknek, hogy aztán ők vigyék tovább a hagyományokat, a múlt tárgyi és szellemi örökségét.