Elhunyt Cs. Kiss Ernő fafaragó

A tata.hu adta hírül, hogy elhunyt Cs. Kiss Ernő tatai fafaragó művész. Mint felidézik, a művész 1929-ben nagypéntek éjjelén született Csíkjenőfalván, a Kárpátok és a Hargita közti kis székely faluban. Az ott élő székelység élő hagyományát, a faluközösség összetartó erejét egész életére kiható örökségként őrizte, művészete ebből táplálkozott.

Iskoláit Csíkszeredán, Marosvásárhelyen és Kolozsváron járta, ahol rendkívül erős hazafias nevelést kaptak a diákok. A II. világháború végén 16 évesen Magyarországra szökött. Debrecenben lett népi kollégista, majd az újjászerveződő néphadsereg kultúrtisztjeként a tatai laktanyában kezdett el dolgozni.

A honvédségtől a koncepciós perek idején eltávolították, így sokrétű művészeti tehetségéből kezdett megélni, néptánccsoportot vezetett, moziplakátokat festett, kirakatrendezőként dolgozott. 40 évesen egy hazalátogatáskor rátalált gyermekkori faragásaira, s ez olyan mélyen érintette, hogy azonnal bizonyossá vált benne: az ő dolga a világban a faragás. Az Országos Népművészeti Egyesületben a fafaragó tagozat vezetője lett, táborokat szervezett, és minden korosztálynak tanította a mesterséget. Önálló kiállításai voltak a megye több városában, Budapesten, s külföldre is elvitte kultúránk jó hírét, bemutatkozott alkotásaival Németországban, Hollandiában és Finnországban. A Kuny Domokos Múzeumban nagy sikerrel mutattak be a 80. születésnapja alkalmából egy kiállítást.

Tatán Cs. Kiss Ernő több köztéri alkotását megcsodálhatjuk: az Öreg-tó partján az 1956-os kopjafát, a Fenyő téri emlékoszlopot, a Geológiai Múzem bejáratának a székely, illetve a mester teóriája szerinti magyar kapuját. Az utóbbi években a szakralitás felé fordult, ennek bizonyítéka többek között a Kapucinus Templom oltára, szentélyszéke, Szent Erzsébet és Szent Imre szobrai, és a Szent Korona oltár.

Fafaragó művészként a népi fafaragás hagyományának őrzéséért, a népi kultúra népszerűsítése terén kifejtett tevékenysége elismeréseképpen Tata képviselő-testülete 1998-ban Tata Városáért kitüntetésben részesítette. Ezt követően 2009-ben kiemelkedő fafaragó művészi tevékenységéért, Tata művészeti életében való több évtizedes, meghatározó jelentőségű szerepvállalásáért, a város művészeti értékeinek gazdagításáért Tata Város Zsigmond Király díjában részesítették. Abban az évben vehette át a Príma-díjat is. Tata önkormányzata mély részvéttel osztozik a család fájdalmában. A végső búcsúztatásáról később intézkednek.