A kisbéri helytörténész hagyatékában él tovább

Hegedűs Pál, a város díszpolgára fizikai valóságában sajnos már nincs közöttünk, de szellemi hagyatéka még évtizedek múlva is biztos alapot szolgáltat a jövő nemzedékeinek. Mert Pali bácsi nyolc és fél évtizeden át évszázadok helyi történéseit kutatta és adta közre.

Valószínűleg ő volt a város legismertebb embere azok közül, akik nem töltöttek be soha semmilyen vezető pozíciót.

Csaknem két esztendővel ezelőtt még jelenidőt használva írtam le ezt vele kapcsolatban, most pedig fáj, hogy így kell fogalmaznom.

És ezzel nem vagyok egyedül, mert nagyon sokan szerettük, tiszteltük őt, ami megnyilvánult abban is, hogy sokan kísértük őt utolsó útjára. Olyan ember volt ugyanis, akit valóban csak szeretni lehetett. Közvetlen, barátságos, jószívű, segítőkész és sok-sok szeretetet adó. Mindehhez csak ráadásként jött a szülőföldjéhez való hűsége, ami a helytörténet feltérképezésében is megnyilvánult.

Tény, hogy a kisbéri ménes múltját éppúgy feldolgozta, mint a helybéli zsidók sorsát, de meg kell említeni azt is, hogy a Kiskastélyban ma is látható helytörténeti kiállítás több darabját szintén ő tette közszemlére. Lelkiismeretes, kitartó munkával kereste mindig a település vallási, kulturális, gazdasági, sport és egyéb értékeit. Segítette őt ebben felesége, a drága Olga asszony, akivel mindig jó volt együtt látni, mert látszott rajtuk, hogy ők valóban „két összeillő ember”.

(A cikk a 24 Óra december 12-i számában jelent meg.)