Ábris, a mindössze egyéves kis harcos ezrek példaképévé vált az idén

Ha Béry-Januskó Ábrist egy szóval kellene jellemeznem, azt mondanám: hős. Ugyanis ez az akkor még csak pár hónapos pici ember bátran vette fel a harcot gyógyíthatatlan betegésével, az SMA-val, és ő kerekedett felül.

De ugyanakkora hős az édesanyja, Flóra is, aki nem rettent meg a rá váró óriási feladattól, és tűzön-vízen átvitte akaratát, hogy a kisfia élhessen. A fiatal anya erős jellemét bizonyítja az is, hogy visszatekintve 2017-re, a gondok ellenére nagyon pozitívként értékeli azt.

– Nagyon nehéz év volt, tele megpróbáltatással, de az összefogás és a szeretet, ami körülvett minket, példaértékű – foglalja össze Flóra.

Az évkezdet mondhatni problémamentes volt, bár az anyuka már akkor látta, hogy kisfia nem úgy fejlődik, ahogy kellene. Számos orvosnál megfordultak, felkerestek ortopédust és Dévény-tornával foglalkozó szakembert is, de akkor mégcsak legyintettek: nyugalom, a kicsi csak lusta, esetleg enyhén hipotón, azaz izomgyenge.

Majd márciusban kiderült, hogy sokkal nagyobb a baj, Ábris a gyógyíthatalan gerincvelői izomsorvadással, SMA-val született, és az orvosok mindössze 20 százalék esélyt jósoltak annak, hogy a kisfiú megéri az egyéves kort.

– Ez volt a mélypont – mondta az édesanya –, de áprilisban, egy héttel a diganózis után már elolvastam minden létező szakirodalmat és interneten fellelhető cikket a betegségről, és tudtam, milyen úton kell elindulnunk – tette hozzá.

Flóráék útja nem volt zökkenőmentes, sőt. Hiába írták a nemzetközi szaklapokban, hogy van kezelés, mivel Magyarországon nem alkalmazzák, így az édesanya mindenhol falakba ütközött.

„Az orvosok elküldtek, mondván, töltsek annyi időt a kisbabámmal, amennyit csak tudok, használjak ki minden percet” – emlékszik vissza szomorúan Flóra, majd hozzáteszi, hogy már akkor tudta, hogy nem adja fel, hiszen Amerikában tudnák kezelni a fiát, csak sajnos elképesztő összegért.

Megalapította Ábris alapítványát, és hihetetlen aktivitással segítőket toborzott maguk mellé, így rövid időn belül több ezer embert ért el a történetük. Rengeteg jótékonysági rendezvényen, különféle gyűjtőpontokon adakoztak a jólelkű támogatók, akik mind egy emberként szorítottak a pici gyógyulásáért, de az amerikai gyógykezelés árát így is lehetetlenségnek tűnt összeszedni.

Májusban aztán felcsillant a várva várt reménysugár egy Belgiumban zajló program formájában. Sajnos ebben a hónapban egy komoly veszteség is érte a családot, Flóra nagymamája eltávozott.

„Búcsúzóul még elmondta: inkább ő, mint Ábris. Hiszem, hogy azóta őrangyalként vigyáz a kisfiamra”– vall a szeretett mamáról Flóra.

A belga program egy új fejezetet nyitott anya és fia életében, akik június óta kettesben járják a világot. Nemcsak Belgiumba jutottak el – ahol eddig öt injekciót kapott Ábris –, de megismerkedtek egy olasz doktornővel is, akitől Flóra szintén sokat tanult.

– Júliusban ünnepeltük Ábris születésnapját, ami hatalmas buli volt. Augusztusban megkapta a negyedik injekcióját, aztán szeptember mondhatni a lehiggadásról szólt. Akkor alapítottam meg a második alapítványt a magyar SMA-s betegekért. Októberben pedig már Olaszország volt az úticélunk, ahol egy nagyon profi doktornőtől tanulhattam különféle speciális technikákat – összegezte Flóra az őszi programokat.

Novemberben és decemberben már egy új menetrend szerint teltek Ábris napjai, amiben rengeteg torna és úszás volt, ezzel is segítve a mind gyorsabb fejlődést. Az injekciós kezelés pedig a vártnál sokkal jobb ütemben haladt, az édesanyától megtudtuk, hogy az orvosok minden alkalommal meg voltak döbbenve, mennyit fejlődött a kisfiú.

Decemberben aztán az első havazás és a mikulás érkezése zökkentette ki Ábris hétköznapjait. Az akkor még előttünk álló karácsonyozásról is beszélgettünk az anyukával.

– Nálunk sosem volt nagy az ünneplés karácsonykor, de ez az év összehozta a családot – mondta el Flóra.

Idén Ábris anyai nagyapjánál töltötték a szentestét, majd karácsonykor Flóra szülei, Ábris édesapja és a család barátai is meglátogatták őket.

Ábrisé igazi sikertörténet: a szeretet, a tenni akarás és az összefogás erejének gyönyörű története, ami nemcsak erről a bátor kisfiúról, de a kitartó, akadályt nem ismerő édesanyáról, rajtuk kívül pedig még több ezer emberről is szól, akik valamilyen formában támogatták őket ezen a nehéz úton.

Azt gondolom, mind példát vehetünk a sok önzetlen segítőről, és példát vehetünk Ábrisról is, akinek hasonló sikereket és boldogságot kívánunk 2018-ra!

(Borítókép: Johnny Izing Photography)