„A legnehezebb a kollégákat elhagyni” – így búcsúzik a Grundfos előléptetett vezérigazgatója

– Mikor és hogyan lett a Grundfos csapatának tagja?

– Az ezredfordulón, 2000 tavaszán kerestek meg, egy akkor újonnan „építkező” skandináv vállalat gyártási igazgatói pozíciója kapcsán. Még mielőtt megtudtam, hogy melyik is ez a vállalat, nagyon megtetszett az, hogy családi tulajdonban van, és teljes az értéklánc.

– A csaknem két évtized során mi volt a legnagyobb szakmai sikere?

– Hú, ezt nehéz megmondani, mert annyi minden történt… Az egyik legfontosabb döntés a vállalat történetében a székesfehérvári gyárak felépítése. Eredetileg a tulajdonos „csak” Tatabányára tervezett két gyárat és 1000 ember foglalkoztatását. Sikerült meggyőzni a döntéshozókat, hogy Magyarországon maradjunk, valamint ha nem is Tatabányán, de a közelben folytassuk a bővítést. Így lett négy gyára és mára több mint 2000 alkalmazottja a GMH-nak. Ehhez kellett persze a jó teljesítmény és a teljes bizalom a magyar vezetés felé.

– Gondolom, történtek váratlan, gyors megoldást követelő helyzetek. Felidézne egyet-kettőt?

– Igen, volt néhány ilyen, például a szivattyúgyár felépítése Tatabányán. Alig kezdtük el a termelést a motorgyárban, már az asztalon voltak a tervek a második gyár elindításáról. Ez teljesen zöldmezős beruházás volt, ugyanis mind a termék, mind a technológia újnak számított, így indult el a Grundfos a nagyobb méretű keringetőszivattyú-gyártásban és -értékesítésben. Az egyik legnagyobb kihívás az életemben, hogy ügyvezető igazgatói kinevezésem után három hónappal tört ki a 2008-as pénzügyi válság. Visszaesett a termelés csaknem 30 százalékkal. Törtük a fejünket, hogyan oldjuk meg ezt a nem várt feladatot. Összeadódott néhány dolog, a négynapos munkahét bevezetése, a transzparencia, a nagyon jó dolgozói kommunikáció. Ezeket alkalmazva végül sikerült a lehető legjobban túljutni a helyzeten.

– Készített egyfajta leltárt, amikor biztossá vált, hogy új munkaköre lesz? Van hiányérzete is?

– Egyik szemem sírt, a másik nevetett. Természetesen részt venni egy ekkora fejlődében – felépíteni négy gyárat, egy ekkora szervezetet, amelyet elismer minden érintett… Ennek részese voltam. Szerencsés vagyok, hogy ilyen lehetőséget kaptam a szakmai pályafutásom során. A legnehezebb a kollégákat „elhagyni”, hiszen nagyon sokat és jól dolgoztunk együtt a majdnem két évtized során. Az egyik legnagyobb büszkeségem az, hogy a Csapat – így, nagybetűvel – stabil, folyamatosan kiválóan teljesítő, munkán kívül is összetartó kollégákból állt. Sok sikeren és nehézségen együtt voltunk túl. A menedzsmentből senki nem állt fel mellőlem az elmúlt tíz év alatt. Mindez hiányzik majd, mert én csapatban tudok jól teljesíteni, legalábbis eddig ezt tudtam bizonyítani. Az új munkakörömben mátrixos, globális felállásban fogok dolgozni, számomra ez teljesen új. A napokban elkezdtem a lapozgatást életem könyvének ismeretlen fejezetében.

– Kell egy csapat! Minden cégvezető álma, hogy igazi profi együttesként működjön a vállalat. A Grundfosnál a „pályakezdő” igazgató álma valóra vált?

– A vállalatcsoporton belül a magyar gyárak vezetői csapata mindig példaértékű volt – erős, profi, önálló, nem utolsósorban megbízható. Ezért is bíztak ránk ennyi feladatot, amelyek megoldásával a magyar Grundfos az egész globális cég legnagyobbjává nőtte ki magát. És nemcsak a legnagyobb, hanem a legkomplexebb is. Kulcsfontosságú szerepe miatt globálisan a legfontosabb ügyfelekkel állunk kapcsolatban.