K. T. Zelenay: apokaliptikus változás közeleg

Miért ennyire borúlátó, mi motiválja és vajon a fikción kívül is van kiút? Mások mellett ezekre kereste a válasz a szerzővel a Vasárnap Reggel című hétvégi magazin legutóbbi száma.

Legújabb regényében, a Végső cseppben azt vizionálja, hogy Európa 2022-ben éppen önkéntes halált készül halni, ketyeg a végítélet órája, amikor egy előre megfontolt akció keretében megmérgezik a vizeket. Ez a dátum nagyon közeli. Miért ezt választotta?

Ez nyilván fikció, de amilyen gyorsan zajlanak a közéleti, politikai folyamatok, akár ez a dátum is reális lehet egy összeomlásra. Jelezni akartam, hogy

nincs sok időnk, egy emberöltő alatt nagy változások mehetnek végbe, és a közeli jövőben is megvan a lehetősége a végítéletnek.

Ha az utolsó órában vagyunk, talán még nem késő észbe kapni.

A végítélet témája minden regényén végighúzódik. Miért foglalkoztatja ez ennyire?

A kataklizma így vagy úgy valóban mindegyik regényben megjelenik, de mindig megoldódik. Talán túlzás lenne azt mondani, hogy antikrisztusi korban élünk, de a bibliai jóslatok közül sokra rá lehet ismerni. Az emberek kezdenek kiüresedni, nem tudnak magukkal mit kezdeni, minden jel arra utal, hogy apokaliptikus változás közeledik. A Római Birodalom utolsó 100-150 évében is ezeket a jeleket lehetett látni az összeomlás előtt. Nem figyeltek eléggé a saját határaikra, beengedtek más, velük nem együtt gondolkodó civilizációkat, kultúrákat, barbár népeket, akik már a saját érdekeiket helyezték előtérbe.

Mostani regényének témája az aszály miatt is elevenbe vágó. Mi lesz a vízzel?

A háborúk legtöbbször valamilyen kincsért folytak, aranyért, olajért, sóért. A legnagyobb értékek egyike mégis a víz. Magyarország is hatalmas víztartalékon fekszik. Egyre több ország szenved a vízhiánytól. Eddig távolinak éreztük ezt a problémát. Dél-Amerikában már korábban is korlátozták a vízfelhasználást, de hamarosan Európába is elérhet ez a szabályozás. Egy tudományos magazinban olvastam, hogy 2022 körül már London is felkerülhet erre a listára. Alapvetően a migráció egyik oka is ez, hiszen a felmelegedés miatt számos afrikai ország súlyos vízhiánnyal küzd.

Reális kép, hogy a soron következő háború a vízért fog kitörni.

A regényemben pedig egy arab üzletember felvásárolta a vízműveket, és ezzel megszerezte a vízkincset. Ez a személy nemcsak okos, de gonosz is, mert megmérgezi a vizet.

Milyen kritikákat kapott a könyve?

Óriási a visszhangja, az első könyvem kapott hasonló mennyiségű kritikát. Az arány 70:30, tehát jóval többen kedvelik, mint ahányan nem. Akik kritikával illetik, leginkább azt vetik a szememre, hogy miért festem az ördögöt a falra.

A közösségi oldalán az látszik, hogy szinte hazajár Rómába és Barcelonába.

Lassan tényleg olyan, mintha mindkét városba hazajárnék, már nagyon sokszor voltam Rómában, a Vatikáni Levéltárban kutathattam is. A római kultúra mindennek az alapja.

Ezeken kívül hova menne a legszívesebben?

Nagy tervem feldolgozni Leonardo da Vinci életét, és ehhez akár hosszabb időre is elutaznék Firenzébe. A festő életének magyar vonatkozása is van, hiszen Mátyás a reneszánsz udvarában találkozhatott vele.

Sokan úgy vélik, a visegrádi vár egyik ékességét, a Herkules-kutat is lehet, hogy Leonardo készítette, vagy abban a műhelyben tervezték, ahol ő alkotott.

A Sláger FM-en egy beszélgetős műsort vezet, a könyvei kapcsán pedig újra meg újra interjúkat ad televízióban és újságoknak. Riporternek vagy interjúalanynak ül le szívesebben?

Néha kicsit skizoid állapot, igen. (Nevet.) Egyszerre vagyok K. T. Zelenay, az író, Kalmár Tibor, a médiatanácsadó, a Sláger FM műsorvezetője és üzletember is. Ezer szálon égek, maximális lelkesedéssel vetem magam minden feladatba. Néha viszont úgy érzem, hogy jobb lenne igazi reneszánsz embernek lenni.

Hogy bírja energiával?

Néha nehezen, sokat sakkozom az idővel.

Régóta dolgozik a médiában, de inkább operatív területekkel foglalkozott. Hogy lett műsorvezető?

Mikus Tamara, a Sláger programigazgatója és Jáksó László barátom, a rádió kreatív igazgatója keresett meg, mert üresedés volt egy beszélgetős műsorban. Nagyon fellelkesített a lehetőség, hogy általam régóta kedvelt és tisztelt rendezőkkel, zenészekkel, írókkal vagy színészekkel beszélgethetek. Arra a néhány órára, amíg készülök az életükből, szinte részévé válok a mindennapjaiknak. Nagyon élvezem ezt a munkát is, öröm ezeket az életműinterjúkat elkészíteni. Ők nem percemberek, érdemes rájuk felnézni.

Melyik volt a legmeghatóbb interjúja?

Sok ilyen volt, legutóbb Dévai Nagy Kamilla csalt könnyeket a szemembe, aki Amerikában, az ott élő magyaroknak száznál is több koncertet adott. Az egyik ilyen előadás után találkozott egy rendkívül elegáns dívával, aki nem más volt, mint Szeleczky Zita, a mellette ülő úriember pedig Teller Ede, majd pár nappal később Wass Albert ment oda hozzá. Dévai olyan tehetségekkel ismerkedett meg, akiknek az „átkos rezsim” áldozataiként külföldre kellett menekülniük.

Nemrég egy Udvaros Dorottya-interjú adott ihletet. Ha módom lesz rá, megírom a színésznő szintén művész édesanyjának a történetét.

Az interjú végén rutinból tenné fel az ember a kérdést, hogy mik a tervei a közeljövőre, de a beszélgetésünkből kiderült, hogy rengeteg van.

Valóban sok kiforrott és vázlat szinten megírt tervem van. Állandóan zakatol az agyam, éjszaka is, éppen ezért talán a legnagyobb vágyam most egy kiadós alvás lenne. (Nevet.)