Hit és tartás

Egyetlen helyezés biztos és megmásíthatatlan a labdarúgó NB I-ben: a 11 pontjukkal behozhatatlan hátrányban lévő, sereghajtó és kieső kaposváriaké. Az utolsó előtti Debrecen eddig kereken húsz pontot vert rájuk. Mégsem példátlan ez a mélyrepülés, hiszen a francia Toulouse (13 pont), a holland Waalwijk (15), az olasz Brescia (16), a német Paderborn (20) vagy az angol Norwich (21) ugyanígy kilóg hazája elit bajnokságából. Ha nem országot, hanem sportágat váltunk, láthatjuk, hogy a női kézilabda első osztályban a Szent István SE egyetlen győzelmet sem aratott, és a férfiaknál a Vác is egyetlenegyet.

Mi következik ebből? Akár azt is gondolhatnánk, hogy e ligákban szűkíteni kellene a létszámot, mert nincs elegendő mennyiségű és minőségű csapat. De vajon elképzelhető, hogy mindenütt éppen eggyel méretezték túl a mezőnyt? Nem valószínű, az igazság másutt keresendő.

Talán ott, hogy a versenysportban a fizikai, taktikai és technikai felkészültségen túl van a sikernek még egy előfeltétele: a hit. Amit nevezhetünk önbizalomnak, tartásnak, lelkierőnek, de mindezek ugyanazt fedik le. A csapaton belüli kohéziót, amely egy ideig hat, de ha elvész a remény, minden elemeire esik szét. Akár egyetlen mérkőzésen belül is.

Így és ezért szenvedett válogatottunk megsemmisítő, megalázó vereséget 1986-ban a szovjetektől (0–6), 1997-ben a jugoszlávoktól (1–7), 2013-ban a hollandoktól (1–8), de ugyanígy és ugyanezért szaggatta szét 1982-ben Salvadort (10–1) vagy az 1962-es vb-n 6–1-re Bulgáriát úgy, hogy a 12. percben már 4–0-ra vezetett. A bolgárok a két további csoportellenfélnek, az argentinoknak (0–1) és az angoloknak (0–0) egyenrangú ellenfelei voltak, de ’82-ben a salvadoriak is csupán 1–0-ra kaptak ki a belgáktól és 2–0-ra az argentinoktól.

A vereség akkor válik tisztesből szégyenletessé, amikor a vesztésre ítélt fél megérzi a saját esélytelenségét, méltatlanságát, és ettől összeomlik.

Egyik percről a másikra is felborulhat az egyensúly. A középkori csatákban az ilyen helyzetekből fejvesztett menekülés és vérfürdő alakult ki, napjaink élfutballjában „csak” iszonyatos kudarc. Mint a Kaposvárnak az újrakezdés utáni, első hazai mérkőzésén, a Zalaegerszeg ellen (0–6).

Így a mai Újpest–Debrecen kiesési rangadón is elsősorban a hit, a tartás dönthet. Ezekben mostanában egyik fél sem bővelkedik, és ez jó hír számukra, hiszen a rivális gyengeségéből is lehet erőt, hitetlenségéből hitet meríteni.