Igazán jó lovak

A régi angol bölcsesség szerint, ha egy évjáratban sok jó ló van, az azt jelenti, hogy egyetlen igazán jó ló sincs benne. E tételt azoknak is érdemes megfontolni, akik azon fanyalognak, hogy egy vagy két nagycsapat túlzó fölénye nyomja agyon a különféle sportágak hazai versenyeit. Női kézilabdában másfél évtizede csupán a Ferencváros szoríthatja meg és esetenként győzheti le a Győrt – természetes, hogy az elmúlt hétvégén is egymásba akadtak a Magyar Kupa fináléjában -, a férfi kézilabdázóknál a harmadik évezredben mindössze a Veszprém és a Szeged képes bajnokságot nyerni, vízilabdában a Honvéd-korszakot Vasas-, Eger-, majd Szolnok-éra követte, és napjainkban a Fradi egyeduralma bontakozik ki.

Ami közös e szárazföldi és „vízi” klubokban, az a világszínvonal.

Nemzetközi trófeákat söpörnek be, és ha az európai porondon is alig akad méltó riválisuk, a jóval szűkebb itthoni mezőnyben hogyan lehetne? Csak úgy, ha az adott sportágban meglévő tudás, szakemberi és játékos kvalitás, szponzori, magántulajdonosi befektetés, központi támogatás az egyenlősdit megcélozva oszlana el. Így talán lenne sok jó lovunk, azaz közepes csapatunk. A tabella nyolcadik helyezettje is elcsíphetné az elsőt, és remekül szórakozhatna a nép számos „háztáji” rangadón, de a Bajnokok Ligája Final Fourt, mindenféle csúcsot nyugodtan elfelejthetnénk.

Ez is járható út lenne, nem is feltétlenül rosszabb. Hanem egészen más. Ha azonban nemzetközi sikerekre is vágyunk, egy tízmilliós országban, ekkora merítési lehetőség mellett, az erőket koncentrálni kell. Mint a horvát futball, amely a Dinamo Zagreb és a Hajduk Split mindenek feletti, kettős hatalma nélkül soha nem vívhatott volna világbajnoki döntőt.

Sőt, földrészünk elit bajnokságaiban is kivétel nélkül mindenütt egy-két kimagasló „ló fut”. Angliában a Liverpool és Manchester City, Németországban a Bayern München és Dortmund, Hollandiában a PSV és az Ajax, lekörözve a harmadik helyezetteket, miközben Spanyolországban a Barcelonának, Olaszországban a Juventusnak, Franciaországban a Paris SG-nek már régen oda lehetne adni az aranyat.

Az NB I-ben is kizárt, hogy ne a Ferencváros vagy a Videoton nyerjen. Pedig számukra természetesen nem a kontinentális kupagyőzelem, hanem a főtábla elérése lehet a cél. De még ehhez is ki kell emelkedniük a magyar átlagból, mert ahol mindenki egyforma magas, ott mindenki egyforma alacsony.