A hátsó ajtón

Könnyen lehet, hogy ma játssza utolsó világbajnoki mérkőzését Lionel Messi, minden idők – aki most a legjobb jelzőt várja, téved – legtalányosabb labdarúgója. A Barcelonával négyszeres BL-győztes, ötszörös aranylabdás gól- és passzkirály, egyszersmind az argentin válogatott sokszoros láthatatlan embere. Nemzeti mezben a negyedik világbajnokságán szerepel (le), hiszen sorsdöntő vb-meccsen még nem alkotott maradandót, létfontosságú gólt nem szerzett, sőt az egyenes kieséses szakaszban semmilyet sem. Legutóbb, Izland ellen még a tizenegyest is úgy rontotta el, hogy az a serdülő kettőben is kellemetlen.

Mi lehet e kettősség oka? – teszik fel a kérdést rengetegen, és kísérlik megválaszolni közel ugyanennyien, de a legeredetibb, legkülönlegesebb magyarázattal Romario szolgált. Az 1994-ben világbajnoki címet nyert brazil klasszis és megmondóember ugyanis kijelentette: Messi szerinte autista. Aztán rögvest hozzátette, ezt nem bántó szándékkal állítja, az ő gyermeke is az, így pontosan tudja, mit beszél.

Messi a Barcelonában valóban úgy futballozik, mint egy tökéletesen programozott gép,

bármely szituációban a pillanat tört része alatt kiválasztja az ideális megoldást, és jobbára végre is hajtja azt. Minden rezdüléséről süt az abszolút koncentráció, a külvilág kirekesztése; ha marslakók özönlenék el a lelátót, a társai hüledeznének vagy menekülnének, ő viszont nem értené, miért nem kapja vissza a kényszerítőt.

A rendkívüli teljesítmény nála hétköznapi – de csak a klubjában, mert az a természetes közege. Az argentin válogatott ellenben nem az. Nem abban nőtt fel, nem ott szocializálódott, nem ugyanazokat az arcokat látja maga körül, még a steak­jét is bizonyára másként sütik. Ez nemhogy elég, sok is ahhoz, hogy minden összedőljön benne, körülötte, amit a Barcában felépített.

Aki nem ismer testközelből autista embert, annak ez talán hihetetlenül, túl elvontan hangzik. Nekem nem. Jóbarátom kisfia autista; tündökletes értelmű, több nyelven beszélő, az autó­típusok ezernyi paraméterét fejből vágó srác, de a múltkor nem volt hajlandó felszállni a repülőre, mert az általa megszokottal ellentétben nem az első, hanem a hátsó bejárathoz tolták oda a lépcsőt.

Messi a Barcelonához az első, az argentin válogatotthoz a hátsó ajtón megy be. És ott is jön ki, ma talán utoljára. Ha így lesz, legfeljebb a minden idők legjobb klubfutballistája cím illeti meg.